Nos a cím voltaképp kapásból nem igazán helyes, ugyanis a férfiak beszélnek az érzéseikről.
Csak maximum nem a nagy nyilvánosság, vagy a barátnőjük előtt.
Mert ugye a nők szokták rendszerint azt hangoztatni, hogy a férfiak soha nem beszélnek az érzéseikről.
Van, amikor ez valóban igaz, és úgy rémlik, hogy ezzel kapcsolatban már írtam is cikket, ha nem, akkor fogok, mert érdekes téma.

Szóval, hogy miért nem beszélnek a férfiak az érzéseikről, főként nőknek...
A számtalan ok közül most csak egyet említenék.
Ez pedig egész pontosan az, hogy ha mégis beszélnek, akkor szénné alázzák őket.
Puzsérnak valamelyik videója alatt vitatkoztam egy csajjal, hogy mennyivel könnyebb a nőknek, főleg a párkapcsolatok terén.
Szerintem lesz majd erről a beszélgetésről külön írás, egyébként is akarok pár ilyen párbeszédet, illetve néhány cikket kielemezni a jövőben.
Most legyen elég annyi, hogy kiöntöttem a lelkem gyakorlatlag, már ami a nőkkel kapcsolatos eddigi sérelmeimet illeti, és elmondtam, hogy ezért mennyire gyűlölöm őket.
És persze kifejtettem azt, ami rajtuk kívül mindenkinek nyilvánvaló: hogy a punci mekkora hatalom.
Elmeséltem, hogy mennyire kurvára szeretném, ha csak egyetlen hétig annyi ajánlatot és figyelmet kapnék, mint egy nő.

Tömören ennyi a lényeg.
Találjátok ki, hogy mi volt a reakció!
Hát persze, hogy én voltam a szemét.
Nyilván, ki más...
Én menjek a kurva anyámba, hogy merészeltem elmondani, hogy mit érzek.
Igen, rühellem a nőket.
Most ezzel mi a probléma?
Mármint azzal, hogy erről beszélek is?
Azt hittem, hogy az a jó, ha egy férfi beszél az érzéseiről.
Hiszen mindig emiatt rinyálnak a nők...
Ja, hogy nem ilyen érzésekre gondoltak?
Bocsánat basszameg, de én ezt érzem.
Most komolyan azt várják el, hogy a kedvükért kényszerítsem magam más érzésekre, majd ezeket mondjam el nekik? :D
Pofám leszakad...
Mi ez, ha nem a legdurvább zsarnoki törekvés, hogy azt érezzék mások, amit én elvárok tőlük?
És erről nyilván beszéljenek is, hiszen úgy imádom hallani a hatalmamat...
Beszarás!

Vicces, hogy ez a nő beszélt arról, hogy mennyire átverik a férfiak a nőket.
Hát baszki, ha valaki csak a hazugságot képes elfogadni, az igazságtól pedig hisztirohamot kap, akkor az ne csodálkozzon.
Ja, hogy ő azt várná el a férfiaktól,hogy kezdjenek el őszintén úgy érezni, ahogy azt ő elvárja?
Hmm, milyen kis visszafogott vágy ez.

Egy férfi igenis beszél a pozitív érzelmeiről.
Ha egy férfi nem beszél, annak az lehet az oka, hogy olyasmit érez, ami miatt egy nő vagy kevésbé találná vonzónak, vagy egyenesen megalázná.
Egy nyitott kapcsolatnak sem az a lényege, hogy a másik kúrjon félre, mondja el, aztán te meg jól megvered.
Valaki vagy őszinte, és akkor el kell viselned a negatív dolgokat is, vagy pedig hazudik.

Amúgy a nők valóban beszélnek az érzéseikről.
Folyamatosan, ha érdekel, ha nem.
Rendszeresen előfordul, hogy a vevőink olyanokat mondanak, hogy „elnézést, hogy nem tudtam a csomagért elmenni, de most halt meg az anyukám” vagy „most éppen nagyon rosszul éreztem magamat lelkileg”.
Komolyan.
Ezek szó szerint elhangzottak.
Pont leszarom, hogy milyen fájdalmad van.
Persze érdekes módon van bennem annyi, hogy ezért nem alázom meg őket.
Ha tehetném sem tenném.
Bár az elég szánalmas, hogy ilyen sunyi módon próbálnak együttérzést kunyerálni.

Félreértés ne essék nem azzal van a baj, hogy ezeket mondják.
A baj azzal van, hogy nem azért teszik, hogy ettől könnyebb legyen nekik, vagy ezzel valamit el akarjanak mondani.
Pusztán együttérzést akarnak, méghozzá a semmire, nameg azt, hogy minél több szó essen róluk, mert azt imádják.
Ha tényleg egy mély fájdalmukat tárnák fel, én végighallgatnám, legyen az bárki.
De az nem egy mosolygós félmondat lenne.

Szóval a nők nem a valódi érzéseikről beszélnek soha.
Ide kívánkozik a csajozás, illetve ahogy hazudnak a vágyaikról, de azt az esetleges idetévedő nők úgysem értenék.
Jöjjön inkább egy másik példa!
Ha éppen kurvára nincs kedved meglátogatni a nagyit, akkor elmondod neki?
Neeem, tudom, veled ilyen soha nem történt, hiszen a nyilvánosság előtt mindenki, az év minden percében imádja a nagyiját...
Hogyne...
Szóval nem, nem mondod el neki.
Vagyis nem beszélsz az érzéseidről.
Tehát erről ennyit.
Vagy egy még vállalhatóbb péda:
Mit csinálsz, ha nincs kedved elmenni egy buliba?
Jó, ez kevésbé ciki, van, aki azt mondja, hogy nincs kedve.
De a többség kamuzik valami halaszthatatlan efoglaltságot.
Vagyis nem mondja el, hogy mit érez valójában.

Nah, nem volt ez olyan bonyolult.
Egy nő hazudik, egy férfi egyszerűen csak nem beszél, ha nincs mondanivalója.
Ennyiről van itt szó.
Illetve kiderül belőle, hogy a nők még annál is sokkal brutálisabban megszállott pszichopaták, mint eddig gondoltam.
Remélem mindenkinek tanulságos volt, és nem ment el nagyon az élettől a kedvetek, vagy ha femik vagytok, akkor jól felbaszott titeket az igazság! J