A cikk apropója az, hogy igen sok kritikát fogalmazok meg a nőkkel kapcsolatban, akár a való életben, akár itt.
Nos, ennek az az oka, hogy a nők gyakorta faszkalapok.
Ja..., ez van.
Sok nő azon sipítozik, hogy „de milyennek kéne lennie mégis?”, meg „a férfiaknak semmi sem elég jó”.
Hát például amiket én rendszerint leírok, na olyannak nem.
És igazából ez már kb. elég is lenne.
Vagyis nem teljesen, mert vannak bizonyos női tulajdonságok – ilyen a hipergámia is – aminek nem a megléte a problémás, sokkal inkább az eltitkolása (vagy inkább elhazudása).
De értem a problémát, szóval leírom, hogy SZERINTEM milyen egy IGAZI NŐ.
Azért emeltem ki bizoynos szavakat, mert az ettől eltérő nők sem feltétlenül rosszak, meg ugye helyzet, és férfi válogatja.

Szóval történt, hogy régebben, amikor még színitanodába jártam – pár éves sztori, és kb. 2 évig foglalkoztam ezzel a színi dologgal – egy új csoportba és helyszínre kerültem, ahol nem nagyon ismertem senkit.
Ez egy hozzám hasonlóan introvertált embernek alapból kész rémálom, de sokan ott már évek óta ismerték egymást, voltak, akik egy osztályba is jártak, így még nehezebb volt beilleszkedni.
Az órák után mindig mielőtt mentünk haza mindenki elbúcsúzott mindenkitől, szóval tulajdonképpen mindenki ölelkezett mindenkivel, vagy hasonló.
Én próbáltam elslisszolni, hiszen elég gáz lett volna állni ott egyedül, mint egy fasz, vagy odamenni valaki vadidegenhez.
Pláne, hogy minimum 75%-uk csaj volt, ráadásul nálam pár évvel fiatalabbak.
Talán a 3. héten lehetett – heti 1 óránk volt, ha jól emlékszem -, hogy egy 15 év körüli lány – én lehettem 19 talán – odajött, és valami olyasmit kérdezett, hogy „ölelés”?

Gondolom beleegyeztem valahogy – nyilván nagyon meglepett a dolog, így nem is igazán emlékszem – szóval megölelt.
Ezzel így bevett a csoportba, és nem kellett kívülállónak éreznem magam többé.
Nagyon tetszett különben a csaj, vékony volt, mindig mosolygott, és úgy általában tele volt élettel.
Igazán nem nagyon éreztem még olyan hálát – főként nő iránt – mint iránta.
Nem volt ez különben egy nagy dolog jobban belegondolva, nem esett nehezére, nem lett ettől neki rosszabb, valószínűleg még kicsit tetszhettem is neki.
Most kifejtem, hogy mégis miért olyan egetrengetően fontos ez a momentum az életemből.

A nők állandóan feláldozzák magukat.
Méghozzá kéretlenül.
Faszom se kérte, hogy megszülessek például.
De tényleg!
Senki nem kéri a nőktől, hogy magukat sanyargatva szolgáljanak ki másokat.
Azt pedig még kevésbé, hogy aztán erre hivatkozva hisztizzenek előjogokért.
Ez olyan, mintha én azt mondanám egy nőnek, hogy „most levágom a kezem, hogy bebizonyítsam, hogy szeretlek” majd csodálkoznék, hogy miért nem szeret viszont a csaj.
Holott egy ilyen áldozathozatal után ez „kötelessége lenne”.
Vagy olyan – amit viszont valahogy minden nő kikér magának – mint amikor azt hiszi egy férfi, hogy megkúrhat egy nőt, ha fizeti az italát.
Persze az is hülye, aki elfogadja az ingyen piát, vagy a másik áldozatszerepét, de azért nem ő a fő felelős.
Pláne nem a gyerek, akit akarata ellenére megszültek, majd egész életében hálás kell legyen ezért a komplett női nemnek.
Az ember magának szül gyereket, nem a gyerek, vagy a társadalom kedvéért hoz áldozatot!
Ez fontos!

Ezzel szemben az én sztorimban nem volt kéretlen áldozathozatal.
Maximum egy kis kockázatvállalás, de mivel ő csaj volt, én meg faszi, ezért nyilván nem kellett reálisan félnie, hogy elküldöm a búsba.
Azt adta, amire szükségem volt, nem pedig azt, amitől ő mártír lehet.
Ez eszméletlenül fontos gondolat, amit minden nőnek NAGYON meg kéne tanulnia.
És ez után nem jár semmi.
Mégis szinte biztos, hogy hálás lesz az, akivel ilyet tesz valaki.
Így pizitívra jön ki az egyenlet, sőt, még tovább is mehet, és a másik fél fog talán legközelebb valami jót tenni.
És ez a cél!
Ha te mártírkodsz, az neked rossz, de másnak sem jó.
Így az egyenlet negatív.
Ez nem ezomezo, ez egyszerű paraszti ész.

Amiért még jó ez a példa – és talán még inkább kiemelkedő eme tett – az a következő:
Azt tette, amit csak egy nő tehet meg.
Vannak dolgok, amiket csak egy férfi tehet meg.
Ilyen a betörőktől való védelem, és hasonló fizikai és mentális dolgok.
Jó, ok, ELSŐSORBAN a férfiak tehetik meg, hiszen nekik van reálisan több esélyük.
Ezt a férfiak legtöbbször még manapság is megteszik.
Persze azért a prezentatív mártírkodás nyomokban itt is feltűnik, de bőven nem annyira gyakran, mint a nőknél.

Vannak viszont dolgok, amiket csak egy nő tehet meg.
Ez egy ilyen dolog volt például.
Odajöhetett volna egy srác is, de azért az nagyon kockázatos.
Hiszen ezek után hihetnék buzinak, ami nem egy hálás dolog.
Plusz megalázóbb talán ilyenkor egy atyáskodó férfi segítsége, pláne, ha mondjuk fiatalabb.
Így tényleg úgy jön le az egész, hogy te egy segítségre szoruló, bátortalan gyökér vagy.
Nehezebb amúgy is így nyitni egy férfinak.

Persze férfi férfival még hagyján.
De hogy mentem volna oda én egy csajhoz például?
Hiszen az nyomulás, zaklatás, stb., ezt tudjuk a femiktől.
Azzal sem indíthaszt, hogy „szia, amúgy nem akarok semmi olyat, csak...”
Hát ez elég gáz, és amúgy ha akarna valaki, az is így kezdené... :D
Plusz valóban félreérthetőbb.
Szóval sehogy se jó.
Meg ugye az sem segít, ha a csaj évekkel fiatalabb.
Ezt egy nőnek kell megtennie, pláne a nemierőszak-hiszti miatt.

Sorolhatnám még miért, de a lényeg, hogy ez női feladat.
Amit a legritkább esetben végeznek csak el.
Az, hogy nem kell mindig erősnek tűnni, nyugodtan lehet valaki érzelgős, és kezdeményezheti a lelkizést hatalmas előny, és kihasználható lehetőség, amire szüksége van a férfiaknak (is).
Máskülönben, ha kénytelenek ezt a férfiak megtenni, akkor minek tartjuk a nőket?
Elég lenne pár, akik szülnek, a többi minek?
Egy férfi is tud érzelgős lenni (még sokkal inkább is), de ő nem lehet az.
Egyszerre ugyanis nem lehet valaki megingathatatlan bástya, és lelkizős dajka.
Egy seggel egy lovat lehet megülni, ezért van a nő, hogy azt megtehesse, amit a férfi nem tehet meg.
Meg nyilván fordítva is.
Szóval ha a férfiaknak nem hagyják, hogy megtegyenek bizonyos dolgokat, akkor nekik kell, mert valakinek muszáj.

A harmadik ugye az, hogy észreveszed egy másik ember gondjait.
Ezt is főként egy nő teheti meg, szintén a zaklatási ügyek és félreérthető szituációk elkerülése végett.
Ahhoz, hogy észrevedd a másik problémáit figyelni kell.
Őt kell figyelni.
Ez egy évekkel fiatalabb csaj, vagy egy másik férfi, esetleg egy gyerek esetében... nem akarom ismételni magam, midenki sejti, hogy mit akarok mondnai.
A másik az, hogy egy férfi nem lehet sebezhető.
Viszont ahhoz, hogy másokon segíteni tudjon valaki, gyakran fel kell fednie a gyengeségeit.
Ez pedig olyan luxus, amit csak egy nő engedhet meg magának.
Itt feltűnhet, hogy ez mennyire szembemegy az erős üzletasszony, vagy a rendíthetetlen mártír ősanya szereppel.
Igen, valóban, valószínűleg éppen ez a probléma.
Egy férfi nem mondhatja, hogy „most nagyon nehéz nekem, nagyon rossz lelki állapotban vagyok, kérlek segíts valamit”.
Egy nő mondhatja, mégsem mondja, inkább szenved, hogy követelőzhessen.
A férfiak amúgy erre találták ki a férfináthát, hiszen a betegség egy komoly dolog, akkor lehet azért törődést kunyerálni, nem úgy, mintha szarba se vesznek a munkahelyeden, vagy nem megy úgy az edzés, mint szeretnéd.
Azt egy férfinak ki kell bírnia.

Remélem azoknak a törekvő nőknek – biztos rengeteg van, pláne akik az én blogomat olvassák :D – akik változni akarnak sikerült ezzel segítenem.
Illetve hárítanom néhány nőgyűlölő megjegyzést.
Amiket egyfelől leszarok, másfelől tökéletesen igazak. :D