Antifeminista vélemény és életmód blog

Hemi nézőpont

Picsanaci 2.rész

A ribanckodás hatása a férfiakra

2020. július 08. - Hemi12

Ahogy megígértem következzék a cikksorozat második része, vagyis: milyen hatással vannak a ribancos cuccok a férfiakra.
Előző cikkemben próbáltam példákon keresztül érzékeltetni, hogy miért nem igaz a „nem kell odanézni” tézis.
Most inkább a konkrét kérdést járom körül, hogy a férfiakra miért van hatással ez a jelenség.

Mielőtt az ember civilizált élőlénnyé vált hosszú évmilliókig élt félig állatként.
Egy része még most is az, hiszen valamennyi ösztönünk a természethez és az állatvilághoz köt minket.
A túlélési ösztön, az, hogy táplálkozzunk, vadásszunk, utódot nemzzünk és gondozzunk mind az állati énünk részei.
Ezek nem megvetendőek, hiszen a legtöbbre manapság is szükség van.
Például milyen rossz lenne csak azért gyereket nevelni, hogy a faj fennmaradjon és nem pedig azért, mert vágyunk rá, és mert feltétel nélküli szeretetet érzünk irántuk (ami szintén az ösztönöknek köszönhető).
Ilyen ösztön a nemi vágy is.

Amit a férfiaknak nem kellett a mai értelemben türtőztetniük.
Bizonyított tény, hogy minél fejlettebb a civilizációnk, annál kevesebbet szexelünk.
Ez részben a hipergámiának és a nők hatalmi növekedésének köszönhető, erről is lesz természetesen cikk. J
A Római birodalomban például kinevették azt, aki maszturbált, és lesajnálóan álltak hozzá, viszont abszolút nem volt tabu, még nyilvánosan végezve sem.
Ugyanis akkoriban rengeteget szexeltek az emberek, így nem szorult rá senki a saját kezére, csak aki tényleg nagyon problémás volt.
De nyugodtan nézzük meg az állatokat, hogy milyen „aktívak”.
Közöttük is – mármint a természetben - igen gyéren állnak rendelkezésre olyan példányok, akik egész életükben nem szexeltek.

Ugyanis régen, ha egy férfi meglátott egy neki tetsző nőt, akkor azt meg akarta szerezni, és erre volt is esélye.
Hiszen verekedhetett a többi férfival, vagy egyéb módokon bizonyíthatta rátermettségét.
AKTÍVAN KÜZDHETETT.
Tehetett azért, hogy megszerezze az illető hölgyet.
Ez az ösztön ma is megvan.
Ha egy férfi lát egy szép nőt egyből izgalmi-, és stresszhelyzetbe kerül.
Olyasmi állapotba, mint egy párbaj előtt.
Nem csoda, hogy másra nem is igazán tud koncentrálni.
És nem is kell, hiszen a férfi egyik legfontosabb küldetése, hogy nőt szerezzen, ezáltal a faj fennmaradjon.
Viszont manapság ezt el kell magában fojtania.
Hiszen nem lenne illendő például egy munkahelyen ilyesmit művelni.
De simán bárhol vehetik zaklatásnak, ráadásul ma a nők abszolút nem akarnak szexelni átlag férfiakkal, hiszen hatalmas tömegből válogathatnak.
Ha nem találnak megfelelőt az sem baj, nekik nem olyan fontos a szex.
Bizonyítani is sokkal nehezebb, hiszen egy faluban bárki lehetett a legerősebb, legokosabb, legtökösebb, ma azonban az internet korában biztos, hogy van valaki, aki jobb az adott férfinál.
Ráadásul – látszólag - elérhető közelségben bármelyik nőhöz a telekommunikációnak hála.

Így marad a folyamatos elfojtott stressz, és a sikertelenség.
Ami tudjuk, hogy mihez vezet.
Erről amúgy már tudományos kutatások is vannak!
Arról nem is beszélve, hogy így nem lehet normálisan koncentrálni, vagyis dolgozni/tanulni/sportolni.
Hogy régen ilyen miért nem volt?
Biztos régen is előfordult, de akkor egyrészt sokat szexeltek, másrészt sokkal ritkábban érintkeztek a nők és a férfiak.
Munkaidőben szinte soha.
Hiszen a tanulás, a katonáskodás és a legtöbb mezei/erdei/fizikai munka a férfiakra hárult, vagyis ritkán láthattak nőket.
Emellett a nők nem zaklathatták a férfiakat korlátlanul a testük mutogatásával, mert az ilyen nőket megvetette a közösség.
Voltak persze ilyenek, ami nem is baj, de a helyén kezelték a dolgot.

Amikor a munkás füttyög és óbégat egy nő után, akkor így próbálja levezetni azt a feszültséget, amit a nő elérhetetlen távolsága és a küzdelem lehetetlensége okoz nála.
Olyan ez, mint amikor azt írják a neten egymásnak, hogy „szétbaszom a fejedet”.
Írják, mert mást nem igen tehetnek, de valahogy le kell vezetni a feszültséget.
Ezt egy kultúrált férfi magába fojtja és inkább gyomorfekélyt kap (khm... szívesen!).
De miért nagyobb parasztság füttyögni valaki után, mint szánt szándékkal szexuálisan provokálni egy tehetetlen embert, aki ettől szenved?
Egyébként is: a füttyögést nem kell hallgatni, ha zavar! ;)

Egy férfi az alulöltözött nővel kapcsolatban úgy érzi, hogy az a perszóna szexelni akar, és szabad, ezért öltözik így.
Ez régen majd’ mindenhol így volt: az öltözködés jelzés értékűnek számított, hiszen jelezte az adott nő családi állapotát és azt, hogy mennyire ribanc.
Talán nem véletlenül találták ezt ki...
Szóval amikor egy férfit így zaklat egy csaj, vagy bármilyen más utalást (vagy utalásnak felfogható dolgot) tesz, akkor a férfi gyomra rögtön görcsbe rándul.
Hiszen innentől két lehetősége van:
1. Nem tesz semmit -> beszari lúzer
2. Kezdeményez -> zaklató, akit likvidálni kell, vagy minimum megalázni
Ebből a szituból nem lehet jól kijönni, hacsak nem vagy alfa, és nem kezdeményezett tényleg a csaj.
De ebben még alfaként sem lehetsz biztos.

Manapság az összes nő ribancként öltözik, ezért a férfiak folyamatosan stresszhelyzetben vannak.
Tehetetlenül szemlélik maguk körül a nőket, miközben világ lúzerének érzik magukat, és így arra sem tudnak koncentrálni, ami enyhíthetne a helyzetükön.
Talán ezért is sokkal több a férfi öngyilkos és ezért halnak előbb.

Remélem tanulságos volt, hamarosan következik a 3. rész is!

Picsanaci 1.rész

Ne nézd, ha zavar...

A mai fejtágítás témája a picsanaci probléma.
Ez egy régebbi írásom, pár hét híján másfél éves.
Igen, kurvára repül az idő sajnos.
Még ’19 februárjában írtam, de akkor nem volt éppen aktuális, az utána következő nyáron meg valahogy nem került elő.
Viszont most beköszöntött ismételten a ribancszezon, így aktuálisnak éreztem ezzel megtörni az utóbbi hetek uborkaszezonját.

Ha zavar, akkor ne nézd, szokták mendani drága ribancaink.
Most ezzel a mondattal, illetve ennek helytelenségével fogok foglalkozni.
További cikkeket tervezek megjelentetni még ezzel kapcsolatban, ezek valószínűleg az ehhez kapcsolódó egészségügyi problémákról, a férfiakra gyakorolt hatásáról, illetve ennek a viseletnek a céljáról fognak szólni.

Először tehát vizsgáljuk meg az ominózus „nem kell nézni” mondatot.
Ennek helytelenségét példákon át próbálom érzékeltetni.
Hogy a nők is szívesebben megértsék – mivel itt nem arról van szó, hogy ne értenék, egyszerűen nem akarják felfogni, nem akarnak együttérezni a férfiakkal, illetve magukat zavaró tényezőként látni, és szembesülni a valódi énjükkel  – most három példát hozok, amikor férfiak (is) viselkednek hasonlóan.

Az első a verseny szétrohadt/házilag meggányolt kipufogók és a hozzájuk tartozó állandó gázpedál-tickelés.
Vagyis amikor kanunk a pirosnál azzal mutatja, ő mekkora nagy király, hogy folyamatosan túráztatja az 1.3-as Corsa-t.
Motorosokra ez hatványozottan igaz.
Ha zavar, nem kell hallgatni, ugye?
De, kurvára zavar, és ne több száz embernek kelljen már azért „nem hallgatni” mert neki éppen olyanja van.
Megértem, hogy szereti az illető a motorhangot.
Nem is baj, ha néha így megy poénból.
Mondjuk valahol, ahol senkit nem zavar.
Lehet kapni – nem is olyan drágán – szelepet, ami szabályozza, hogy a gáz a dobba jusson, vagy előtte távozzon, ezzel lehetővé téve, hogy halk és hangos is lehessen a verda.
Ahogy egy nő is felvehet picsanacit például egy fesztiválra, ahova amúgy is kúrni megy a 95%-uk.
De nem munkába, iskolába, bevásárolni, tömegközlekedésre.

A második példa a testépítő gyúrós, aki szükségét érzi, hogy PONTOSAN 3 óránként egyen.
Ha ez a harmadik óra a metrón tör rá, vagy a konditeremben, ott is előkapja a kis dobozát és elkezdi tömni a fejét.
Namost ez rohadt zavaró.
A hang, a látvány és a szagélmény is.
Meg persze lehet, hogy valaki éhes, de nem tud enni.
Ez neki is szar.
Múlik bármi azon a 15 percen, amíg elérkezik az úticéljához, vagy hazaér a teremből?
Nem.
Abszolút semmi.
Hacsak nem IFBB versenyre készül, méghozzá dobogós helyezésért.
Ez azért nem túl gyakori.
De ugye ha zavar, nem kell szagolni/nézni/hallgatni...

A harmadik és talán legátélhetőbb példa, amikor valaki diétázik vagy leszokóban van a cigiről és direkt mellette eszi valaki a pizzát vagy szívja a cigit.
Ilyen mondjuk nem hiszem, hogy gyakran van, de el lehet képzelni, hogy milyen.
Olyan már sokkal gyakoribb, hogy valaki nem szándékosan csinálja ezt az illetővel, mert nem tudja, hogy az illető ilyen helyzetben van.
Namost sok férfinak éppen ilyen nehéz türtőztetnie magát, és visszafognia az ösztöneit.
Ugyanis a férfiak nagyobbik része egész életében „fogyókúrázni” kényszerül, csak éppena  szexuális étvágyát nem csillapíthatja.
Ezt a nők tudják, mégis leszarják.
Mert nekik joguk van így öltözni.
Joguk éppen van, de attól még parasztság.
Vagy talán nem az jóízűen kajálni/cigizni egy leszokóban lévő ember mellett?

Ezeken a példákon keresztül talán világos már, hogy mi a probléma ezzel a viselettel.

Kié a felelősség?

Felelősségre vonható-e egy nő?

Ma azt járom körül, hogy vajon mennyire hibáztathatóak a nők, vagy bármilyen emberi lény az általa elkövetett dolgokért.
Vészmadár adta a cikk ötletét egy előző cikkemhez írt kommentjével, ezúton is köszi neki!

Aránylag gyakran hallani erről a kérdésről antifeminista/redpill/MGTOW blogokon és egyéb felületeken, de véleményem szerint ennél is jóval több szót érdemel, ugyanis fontos téma.
Ráaádsul inkább fröcsögve, és kinyilatkoztatva jön szóba a kérdés, nem vita formájában.
Nagyvonalakban, ahogy én látom négyféle (vagy inkább öt) megközelítés létezik:

1. A nők semmiről sem tehetnek, ilyen a természetük.
Az általuk elkövetett jó vagy rossz dolgok a tudatalattijukból jönnek, semmiféle ráhatásuk nincsen, ők maguk sem tudnak róla, ezért nem is tudják irányítani.
Ennek megfelelően nem is lehet felelősségre vonni őket, hiszen olyanok, mint a gyerekek.
A biológia, az evolúció és a társadalmi berendezkedés (neveltetés), valamint a média manipulációjának áldozatai.

Ok, ez végül is egy értelmes, ésszerűen megindokolható dolog.
Csak ha a nők valóban nem vonhatók felelősségre, mert nem teljesértékű emberek, akkor ne is legyenek olyan jogaik, mint a teljesértékű, felelősségteljes embereknek.
Amíg elvárják, hogy felnőttként kezeljék őket, és olyan jogokkal, illetve lehetőségekkel is rendelkeznek (sőt, még többel!), addig igenis felelősek a saját tetteikért.
Ahogy egy férfi sem mondhatja azt miután megerőszakol egy nőt, hogy ez évezredes ösztön benne, aminek nem tudott ellenállni.
A férfiak megtanulták uralni a vágyaikat (tisztelet persze a kivételnek) és ezt el is várják tőlük, írónikus módon főként a nők.
A nőknek is meg kell, mert enélkül nem lehet civilizáltan élni.


2. Az adott nő hibája minden, kizárólag ő tehet arról, amit elkövetett, mindenki más ártatlan.

Ez igaz lenne akkor, ha kizárólag ő egyedül élne a földön, és nem lenne rá semmi külső körülmény hatással.
Viszont a helyzet az, hogy az egyén nagyon kevéssé ura a saját életének, a média, a család, a társadalom mind hatással vannak az egyénre, és persze az egyén is rájuk, illetve az egyének egymásra.
Minden mindennel összefügg, nem lehet egyetlen tényezőt kiemelni a nagy egészből.
Minél több valakinek a hatalma, annál nagyobb befolyással van a világra, így a felelőssége is annál nagyobb.


3. A férfiak tehetnek mindenről, hiszen nekik van a legtöbb hatalmuk, és ők akarnak ribancokkal szexelni.

Rendszerint nők mondanak ilyet, akik tisztában vannak azzal, hogy mekkora büdös gecik a nők általában, de magukat kivételnek tartják.
Általában rondák, ezért nem akarnak velük az alfák szexelni, így úgy érzik, hogy a férfiaknak a nem rendes nők kellenek (mert ugye alaphelyzet, hogy ő nagyon rendes).
Ezzel annyi a bökkenő, hogy a férfiaknak maximum fizikai és anyagi hatalmuk van, szociális viszont jóformán semmi.
A média adott nekik valamennyit, de már ott is a nők érvényesülnek inkább, lásd: talkshow-k.
A családban és az oktatásban viszont jóformán kizárólagos befolyásuk van, és ugye a következő generáció felnevelésénél nem sok nagyobb hatalom létezik.
Hiszen amilyennek nevelik a következő generációt, olyanok lesznek később az emberek, és a tásadalom.
Tipikusan az a helyzet, amikor a nők próbálnak áldozatot játszani, hogy ne keljen felelősséget vállalniuk.

4. A férfiak tehetnek mindenről, mert nem nevelték meg a nőket, eltöketlenedtek.
Az ilyen férfiak megérdemlik, ha bántják őket, és a férfiasságot vissza kell állítani, akkor majd a nők is normálisak lesznek.

Ezt rendszerint azok gondolják, akik vagy Stokholm-szindrómásak, vagy öngyűlölők, vagy alfák, akik meg vannak róla győződve, hogy ők mindent jól csinálnak, mindenki más meg rosszul, nem csak az ösztönös vonzóságuknak és neveltetésüknek köszönhető minden.
Igen, a férfiak valóban megnevelhetnék a nőket.
Csak az a helyzet, hogy van jobb és fontosabb dolguk.
A férfi nem folyamatosan harcolni szeretne a nővel, hanem együttműködni.
Például ha egy versenyautóval küzdeni kell, az rendben van, akkor legyen az ember jó pilóta, mert egy igazi pilóta bármit el tud vezetni.
Viszont a bukósisak ha bepárásodik, akkor az egy szar sisak, és ki kell baszni.
Nem várható el senkitől, hogy úgy vezessen, hogy nem lát.
A férfiak is a hivatásukkal, munkájukkal, hobbijukkal vannak elfoglalva, azzal akarnak és tudnak is küzdeni, amihez partnert keresnek, nem pedig egy plusz stresszforrást.
Szóval mi a faszra jó egy olyan sisak, ami nem biztonságosabbá, hanem veszélyesebbé teszi a versenyt?


5. A csúnya, gonosz feministák és civil szervezetek tehetnek mindenről, valamint a háttérhatalom, és a fejlődés.

Megint azt tudom csak mondani, hogy ez akkor lenne igaz, ha csak ők léteznének.
Csak az a helyzet, hogy élünk még páran, és több a hatalmunk együtt, mint nekik.
Nem csak az a bűnös, aki előremozdít valamit, hanem az is, aki nem tesz mindeközben semmit ellene.
Ráadásul a férfiak állva tapsikoltak a női egyenlőségnek.
Azt hitték, hogy mostantól majd a nők is csinálnak valamit szex közben, vagy ők is egyenlően hozzátesznek majd a közös élethet, esetleg ők is végeznek majd nehéz és veszélyes munkákat, és persze a családnak 2x annyi bevétele lesz.
Ez persze naívság volt, karöltve a cégtulajok kapzsiság szülte eufóriájával, amit a 2x annyi munkaerő ígéretének gondolatára éreztek.
Ha akkor ők észnél lettek volna...
Vagy ha belegondoltak volna picit, hogy mennyire nagy baromság az általános választójog...
De nem tették!


És akkor mi az igazság?
Nos szerintem az, hogy mindenki felelős a saját tetteiért, ugyanakkor mindenki mindenkire hatással van, így mindenkinek van felelőssége.
Hibásak a rossz anyák, a rossz tanárok, az elkövető nő, a média, a civil szervezetek, a feministák, a papucs férfiak és a tradíciók.
Ettől nem lesz a nők bűne kisebb, nyilván ha valamelyik kibaszik valakivel, azt meg kell büntetni.
Viszont aki ennyivel beéri, az nem megoldást, csak bosszút keres.
Minden okot meg kell vizsgálni, minden körülményt fel kell deríteni, és akkor talán megelőzhetőek, illetve visszafordíthatóak a negatív társadalmi folyamatok.
Mindenki vizsgálja meg a saját felelősségét, mert mindenkinek van.
Amennyit változtatni képes a világon, annyi.
Könnyű egyetlen aspektust kiemelni és ráhúzni minden esetre.
Csakhogy ez fanatikusság, nem pedig objektív gondolkodás.
Ennyire képesek a feministák, ennél lássunk mi kicsit mélyebbre!

Cikk elemzés 1.rész

Nőnapi pénzkunyerálás

Mostani írásomban egy régebbi cikket elemzek ki, ami nálam kiverte a biztosítékot.
Nem éppen aktuális, de eddig volt jobb dolgom, és mindig annyira felbaszott, hogy nem tudtam nekikezdeni az elemzésének.
Valószínűleg most következik majd több ilyen írás is a napokban.

Először is itt az eredeti cikk linkje, mindenki olvassa el: https://www.napi.hu/magyar_gazdasag/nonap-vedett-hazak-fovaros-isztambuli-egyezmeny.701692.html

Eleve nagyon érdekes, hogy nőnapon mekkora a felhajtás a nőket ért erőszakkal kapcsolatban.
Mintha ez egy önálló erőszaktípus lenne.
Hiszen teljesen más az, amikor egy férfi megver egy nőt, mint fordítva.
Ja, nem.
Mégis mit szólnának ezek a feminácik, ha fehéreket ért erőszakról beszélnék?
Mégis mennyivel másabb az, ha fehért ütnek, mint amikor cigányt?
Nyilván az elkövető személye lehet azért lényeges, hiszen utalhat az elkövetés módjára és dinamikájára.
De az is kirekesztő, viszont az áldozat megkülönböztetése még legtöbb esetben értelmetlen is.
Hiszen egy agresszív férj nem azért veri az asszonyt, mert az nő.
Az ilyen üti a gyereket, nagyfatert, elévágó autóst, bárkit.
Nemierőszaknál lehet más a helyzet, hiszen ott az áldozat neme nagyon meghatározó az elkövetés módját illetően is.
Bár ez esetben sem szerencsés ezt feltétlenül kiemelni.

Ezen kívül nagyon érdekes, hogy mennyivel kevesebb a hiszti például gyereknapon a gyermekeket ért erőszakkal kapcsolatban.
Holott ez utóbbi sokkal elterjedtebb probléma, és kiszolgáltatottabbak is, mint a nők.
A nőkkel kapcsolatban joggal merülhet fel, hogy miért mindig az erőszakos férfiakat választják a normálisakat pedig miért alázzák meg, és kárhoztatják magányra.
Egy gyerek viszont nem tehet arról, hogy ki az apja/anyja/nagyszülője/tanára/stb.

Néha gyerekeről is tesznek említést a nőnapon.
Hiszen a gyerek ugye a nőhöz tartozik, annak kvázi tulajdona.
Másrészt ezzel azt sejtetik, hogy a kettőnek köze van egymáshoz.
Mégpedig úgy, hogy az agresszív apa mindkettejüket bántja.
Az érdekes módon nem jut eszükbe, hogy legtöbbször az anya az, aki bántja a gyereket, vagy ő az, aki elválhatna, de nem teszi.
Természetesen az anya soha semmiért nem felelős.

Nyilván előjött az Isztambuli Egyezmény, amit valószínűleg azért nem csináltak gendersemlegesre, hogy a férfiak ne akarják a  ratifikálását, és ezt lobogtathassák a nőelnyomás bizonyítékaként.
Hiszen ha ez ratifikálva lenne, akkor mégis miért panaszkodnának?


„A főpolgármester a tüntetésen bejelentette: a fővárosi önkormányzat lakásainak jelentős részét védett lakásként használják fel a családon belüli erőszak áldozatainak, csatlakozva ezzel Baranyi Krisztina IX. kerületi polgármester kezdeményezéséhez.”

Vajon férfiakat is befogadnak majd?
Költői a kérdés, elég nyilvánvaló a válasz.


„Budapest jelentős támogatást ad a NANE Egyesület által a családon belüli erőszak áldozatainak és segítőinek fenntartott segélyvonalnak is.”

Nem, ez így nem pontos.
A caládon belüli erőszak NŐI ÉS GYERMEK ÁLDOZATAINAK fenntartott segélyvonalról van szó, férfiakkal nem foglalkoznak.
De nyilván ők nem is számítanak, ezt tudjuk.
És itt lényegében ki is bújik a szög a zsákból.
Az egész nagyrészt a pénzről szól.
A semmirekellő femináciknak nem elég Soros és az EU pénze, nekik ennél is több kell.
Talán ha a férfigyalázó tüntetés és plakátolás helyett ezt a pénzt a nőkre fordítanák... de nem, a propaganda az első, meg persze az, hogy ne kelljen dolgozni.
A probléma tényleges megoldása nem fontos, sőt!
Hiszen ha ennél is kevesebb lenne a megvert nő, akkor mire fel kunyerálnának pénzt?
Még a végén el kéne menniük dolgozni!


„A férfiaknak is jobb egy olyan világban, ahol jobb a nőknek - mondta Karácsony Gergely”

Nyilván, ezek a mocskos férfiak olyan önzők Geri szerint, hogy egy ilyen érvvel lehet őket csak meggyőzni, hiszen mindig csak a saját boldogságukat nézik.
„Hé, ti faszok, nektek is jobb lenne, de még azt is válalljátok, hogy nektek szar legyen, mert annyira ki akartok baszni a nőkkel”
Nem, Geribanc, csak az a helyzet, hogy a férfiaknak attól lenne jobb, ha velük is foglalkoznának néha.
4-5x annyi a férfi öngyilkos, és ahelyett, hogy végre a nőkkel foglalkoznánk, még mindig más hülyeségekkel vagyunk elfoglalva.
Hiszen kevesebb férfi kerülne kilátástalan helyzetbe, ha a nőknek még több pénzt és hatalmat adunk.
Ugye milyen logikus?
Karácsony szerint az.
Az szóba sem kerülhet, hogy esetleg a férfiakkal is törődjünk.


„Fontosnak tartotta elmondani, hogy egy másodpercig sem szabad eltűrni a nők elleni erőszakot, és elfogadhatatlan a félrenézés, ami jellemző a magyar politikában - írta a lap.”

Ebből nyilván az következik, hogy az mellékes, ha egy férfi ellen bárki bármit tesz.
Hiszen nehéz lett volna nő helyett embert mondani, ugye?
Vagy csak simán erőszakot?
Fura, hogy amikor áldozatvédelemről van szó, akkor nemsemlegesen fogalmaznak, mintha a férfiakat is segítenék, amikor pedig áldozatokról van szó, akkor nőkről beszélnek, mintha csak nők lehetnének áldozatok.
Holott az egész pont ellenkezőleg igaz: vannak férfi áldozatok, miközben ők csak a nőkön segítenek.
Érdekes, hogy azt nem vágja le, hogy ő férfi.
Egyszer de megrugdosnám azt az embert...
Miért ne, hiszen nem nő!

Egyébként ha már NANE...
Eleve milyen név ez?
Nők a nőkért?
Ez mennyire nem PC már?
Hiszen az LMBTQIA korában nőkről beszélni...
Ki számít nőnek a NANE szerint?
Aki pinával született?
Nekik hogy a faszba nem tűnik fel, hogy mennyire szexisták, és mennyire leszarjáka  melegeket/transzneműeket, meg k tudja még kiket?
Ebből is látszik, hogy rohadtul nincs bennük semmi egyenlőségre való törekvés, pusztán férfigyűlölet.
Ha lenne, akkor minimum női státuszú személyek lenne a névben, de sokkal inkább ember vagy személy.
Mégis hogy menetelhetnek ezek őszintén együtt a Pride-on?
ha van valami, amit nagyon utálok, akkor az az, amikor valaki hazudik a szándékait illetően, és nem képes tökösen bevallani, hogy mit akar, hanem a háttérből manipulálva tesz tönkre másokat.

Remélem ti is felbasztátok kellőképpen az agyatokat és felkészültetek egy még nyomorúságosabb és férfisanyargatóbb jövőre!

Személyes történetek 3.rész

Ahogy régebben ígértem itt a harmadik része annak a sorozatnak, melyeket a velem történt események inspiráltak.
Most leginkább az lesz terítéken, hogy hogyan semmisítik meg a nők a gyengébb férfiak önbizalmát.

Ugye az előző részben említettem már, hogy Fannit nem sikerült soha kielégítenem.
Ez természetesen kizárólag az én hibám volt.
Persze néha azért magával kapcsolatban is említett hiányosságokat, mintegy mellesleg, de azért az nyilvánvaló volt (számára, és akkor még számomra is), hogy miattam rossz a szex.
Nem is volt rest teljességgel orbitális nagy faszságokat kitalálni, hogy alátámassza az elméletét.
Kezdetnek kitalálta – vagyis azt hiszem inkább kitalálták Nettivel közösen -, hogy kicsi a farkam.
Ha ez igaz is lenne, akkor is hülyeség, tulajdonképpen ha nem durván mikropénisz kategória, akkor bármilyen kicsi fasszal ki lehet elégíteni egy nőt.
Póz kérdése lényegében, a többi a nőn múlik, meg azon, hogy mennyire vagy számára vonzó.
Másrészt pedig nem is igaz, átlagosnál valamivel nagyobb a farkam, mint az később kiderült, mert megkérdeztem pár női ismerősömet, akik tapasztaltabbak voltak pasik terén.
Meg ugye, mint tudjuk: nem a fasz kicsi, hanem a punci tág.

Volt, hogy arról áradozott, hogy smárolt egy olyan csávóval, akinek nagyon hosszú a nyelve, és hogy vele milyen jó volt.
Nyilván innentől a nyelvemet is kicsinek éreztem, csakúgy, mint a farkamat.
Olyannyira sikerült az önbizalmamat szétrombolnia, hogy mindenáron meg akartam oldani ezeket a problémákat.
Néztem a neten faszhosszabbító gépet, és kerestem mindenféle módszert, amivel talán növelhető a pénisz.
A nyelvemet is elkezdtem nyújtani abban az időben.
Szóval tényleg igyekeztem azoknak az elvárásoknak megfelelni, amiket ő támasztott elém.

Probléma volt még az is, hogy túl sovány vagyok, és szex közben a medencecsontom állítólag nyomta őt.
Mondjuk érdekes, hogy én ebből semmit sem éreztem.
A testalkatommal alapból nagyon nem voltam megelégedve, kb. 54kg voltam akkoriban.

Szinte folyamatosan depressziós voltam, alig tudtam enni, aludni és ettől nyilván még kevésbé ment az izmosodás.
Akkor már javában edzettem, és kezdtem egészen jól érezni magamat a bőrömben, amég el nem kezdődött ez az ególeépítés.
Görcsösen akartam, hogy jó legyek valamiben, lehetőleg mindenben.
Úgy gondoltam, ha legalább egy dologban meg tudom mutatni, hogy mennyire nem vagyok egy szar, akkor szeretni fog, és majd vonzónak talál.
És ez a görcsösség végső soron azt eredményezte, hogy egymás után jöttek a kudarcok, amik annyira nem is voltak azok, de én annak éltem meg őket.

Akkoriban autóversenyzéssel foglalkoztam viszonylag komolyabban, egészen pontosan teremgokartozással és autószimulátorozással.
Gokartban éppen akkortájt értem el életem egyik legjobb eredményét, a Hungaroringi pályán top10-be kerültem, pontosabban a hetedik leggyorsabb kört futottam a pálya addigi történetében.
Meg is ígértettem Fannival, hogy ha top3-as leszek, akkor szexelünk.
Igen, ennyire szánalmas papucs voltam.
Ha jól emlékszem még abban az évben a Hungaroringi kupán kb. 40 versenyzőből a 3. leggyorsabb lettem szabadedzésen.
Ezzel kvalifikáltam magam az A-ligába, és versenyezhettem az abszolút győzelemért.
Azonban amilyen az én formám, a sorsoláson sikerült a lehető legszarabb gokartot húznom, így az időmérőn már csak a 7. lettem az A-liga 8 pilótájából.
A futamot is ezen a helyen felyeztem be.
Nagyon csalódott voltam, jól esett volna, ha egyszer az életben felállhatok a dobogóra, és akkor reális esélyem is volt rá.
Bár mivel életem első versenye volt, amit nem szimulátoron vívtam, így később ezzel is megbékéltem úgy-ahogy.

Aztán úgy döntöttem, hogy indulok az országos bajnokságon, és mivel gyorsan kellett volna a sikerélmény, és nagyon bizonyítani akartam, ezért egyből a profik között indultam az OAGB-n, ahelyett, hogy a HCK-n a haladók és kezdők ellen mentem volna.
A pechsorozat folytatódott, a Battaringen egy kis kurva pont az orrom elől kapta fel az ülésbetétet, anélkül pedig nagyon fájdalmas volt vezetni, ráadásul nem illeszkedtem bele az ülésbe, ezért pattogott a gokart.
Így a kurva mögött végeztem az utolsó előtti helyen.
Számtalan bénázás és balszerencse után elfogyott a pénz, és fel kellett adnom a versenyzést.
Ebből is tökéletesen látszik, hogy mikbe tudja belekergetni egy nőstény azt, aki hagyja magát.
Valószínűleg ha hagyok magamnak időt, akkor eredményes is lehettem volna, de muszáj volt teljesítenem.

Van az a mondás, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő.
Hát, nem tudom, ha mögöttem nem áll senki, én sokkal sikeresebb lettem volna.
Amúgy persze, hogy áll mögötte egy nő, MIUTÁN SIKERES LETT.
Előtte az a csaj valószínűleg attól is undorodott volna, hogy belerúgjon illető sikeres emberbe.

Hosszasan lehetne még sorolni, hogy milyen eszközökkel gyilkolta le a lelkemet ez a két hárpia, de inkább térjünk rá az okokra.
Mi vihet rá egy nőt, hogy ilyesmiket műveljen a partnerével?

A legfontosabb talán a hatalomvágy.
A nők imádnak irányítani mindent és mindenkit maguk körül.
Nem számít, hogy hány embert nyomorítanak meg, akár önmagukat is beleértve.
Igen, önmagukat, gondoljunk csak a munkamániás, anorexiás, vagy ősanya mentalitású mártírmuterokra.
Lényeg, hogy mindenki felett legyen hatalmuk.
Ezt célozzák a különböző sminkek, kihívő öltözködés, a pletykálkodás, az önsajnáltatás, az áldozatszerep, minden.
Az egész életük eköré van felépítve.
Már kiskorukban manipulálják a környezetüket, hol hisztivel, hol aranyos mosolygással.
Semmi sem tölti el olyan jó érzéssel őket, mint az, amikor valaki engedelmeskedik nekik.
Ennek pedig sajnos manapság nincs, ami gátat szabna, sem a törvényhozásban, sem a médiában, sem pedig a közösségi oldalakon.

A másik ok az egyszerű haszonszerzés.
Minél inkább letöröd valakinek az önbecsülését, annál inkább vissza akarja azt szerezni az illető.
Így elkezd a nő kedvében járni, és látszólag néha sikerrel is jár, hiszen ha feleslegesen próbálkozna, akkor előbb-utóbb feladná.
Az pedig nem jó.
Folyamatosan próbálkoznia kell, ajándékokkal, szolgáltatásokkal, amivel tud, lehetőleg élete végéig.
A nők ugyanis parazita életmódot folytatnak.
Tökéletes példa erre a goldiggerkedés, vagy az, hogy vényasszonyok 7 évvel élnek tovább, mint a férfiak, eltartja őket az állam, de azért folyamatosan panaszkodnak és keresztbe tesznek mindenkinek.

A harmadik ok az egójuk.
Hiszen ha megtörnek valakit, az saját magában fogja keresni a hibát, így egy emberrel kevesebb lesz, aki esetleg velük kapcsolatban kritikát fogalmazna meg.
Így soha nem kell szembenézniük a valósággal, és önmaguk hiányosságaival.
Ez különösen előnyös, hiszen a nőknek se hobbijuk, se céljaik, se érzéseik nincsenek, ezt az ürességet pedig valahogy el kell rejteniük, elsősorban saját maguk elől.
Mert még a végén elszomorodnának, sőt, ne adj Isten még elkezdenének valamit csinálni, esetleg fejlődnének valamiben.

Ez ennyi lett volna most, alighanem lesz majd folytatása, addig is remélem hasznos volt elolvasni, további szép napot mindenkinek!

Rozsda és csont filmkritika (spoileres)

Ez az első filmkritika, illetve inkább elemzés, amit írok, és nem véletlenül esett erre a filmre a választás.
Szerintem bárkiben, aki megnézi mély nyomot hagy, akkor is, ha egyébként utálja a francia libsi filmeket.
Tulajdonképpen az alkotáson napokig lehet gondolkodni, nem csak azon, hogy mi a mondanivalója, vagy melyik szereplő pozitív, illetve negatív, hanem azon is, hogy milyen célból készült.

Elsőre talán tűnhet egy libsi filmnek, egy propaganda, ami azt akarja bizonygatni, illetve belenevelni emberekbe, hogy lehet ugyanolyan vonzó egy lábak nélküli ember is (vagy ronda, csóró, stb., bármilyen fogyatékosság behelyettesíthető).
Mind egyformán értékesek vagyunk, stb., mind ismerjük ennek a lényegét.
Talán ez is az egyik mondanivalója, de ennél azért jóval több.

Bár vannak benne olyan dolgok, amik nem tetszettek, de hozzá kell tenni, hogy van egy olyan érzésem, hogy ezt a filmet nem szeretni kell, hanem elismerni, hogy ez a valóság.
Ugyanis amit mindenek előtt el lehet róla mondani, hogy végtelenül realisztkus.

De kezdjük talán a szereplők bemutatásával, pontosabban azzal, hogy én milyennek látom őket.
Illetve akik régen látták, azok hátha így jobban emlékeznek majd.
Aki pedig még nem látta, az nézze meg, mert úgysem lesz anélkül érthető a folytatás, plusz érdemes végigülni azt a 2 órát.

Adott egy alfa, aki küzdősportoló, kigyúrt, de nem túl okos, ráadásul nagyon megbízhatatlan és felelőtlen, ettől függetlenül aránylag becsületesen dolgozik, valószínűleg főként a fiáért.
Milyen meglepő, hogy mégis minden nő vele akar kúrni, pedig igazi anti-jellem.
A színészről szólva elég hiteles, fizikum tekintetében is van egy kis háj rajta, ami realisztikusabbá teszi a figurát.
A filmekben minden melós alfa úgy néz ki, mint egy testépítő verseny előtt pár héttel.
Ez pedig irreális, itt kicsit jobb a helyzet.

Másik szereplőnk egy csaj, aki delfinidomárként dolgozik, másodállásban pedig szűzkurva és házisárkány.
A férje egy igazi kis papucs, a nő gyakran bulizik esténként, félre is kúr, a csávó pedig kiabál vele ezért.
Aminek természetesen semmi hatása nincs.

Főszereplő alfánknak van egy kisfia, akinek igazából személyiséget csak elnagyoltan adtak.
Kisfiú, akit elhagyott az anyja, aki ráadásul drogot csempésztetett vele.
Bántalmazó anya?
Egy francia filmtől nem is rossz, ugye?
Lesz még jobb is!

Alfánknak van egy nővére (nem emlékszem, lehet, hogy a húga, de lényegtelen), aki próbál segíteni a gyerek felnevelésében, bár leginkább csak saját magát akarja jó színben feltüntetni.
Legalábbis az alfának ez az érzése vele kapcsolatban, és nekem is, bár ezen lehet vitatkozni, a film nem egyértelmű ezzel kapcsolatban.

Szóval csapjunk is bele az érdekes részbe!
A csajt baleset éri, amputálni kell mindkét lábát.
Ezek után mély depresszióba esik – nyilván, ez mindenkivel így lenne – és az öngyilkosság is megfogalmazódik benne.
Miután kezd kijönni az álomszerű poszttraumás állapotból van egy érdekes monológja.
Arról beszél, hogy mennyire imádta, hogy mindenki őt nézi, és felizgatja a férfiakat a látványa.
Magyarul imádott szűzkurválkodni, mint minden nő.
Nade ez egy francia libsi filmben így nyíltan kimondva?
Ugye, hogy egyre inkább szimpatikus alkotás?
Leginkább az a problémája, hogy már senki sem fogja őt kívánni.
Nos ebből látszik, hogy mennyire nyomorultul érzi magát egy nő, ha úgy kell élnie, mint a férfiak többségének: figyelem, szex, gyengédség nélkül, miközben látod másokon, hogy mennyire undorral tölti el őket a látványod, és nem is álmodhatsz arról, hogy bárki valaha felizgul tőled.
Számomra a film egyik legnagyobb tanulsága.
Tudom, gonosz dolog, de kívánom minden nőnek, hogy egyszer az életében tapasztalja ezt meg.
Máris egészen másképp fogja látni a férfiakat.
Kicsit ugyanakkor mókás, hogy amiatt panaszkodik, hogy nem szexelt a balesete óta.
Ami hozzávetőleg 6 hónapot jelent, de inkább olyan 4-et.
Hát... durva.
Férfiak között igen gyakori, hogy évek, vagy évtizedek óta nem kellenek a kutyának sem.

De sebaj, hiszen mégiscsak egy nőről van szó.
Olyan nincs, hogy ne kapjon faszt.
És kap is.
De még milyet!
Alfánk személyesen döngeti meg.
Lehet emiatt fújolni a filmet, hogy tipikusan romkomos dolog, hogy mindenki megtalálja az igazit, minden nőnek jár az alfa, és így ez a film is lesüllyed ezek szintjére.
Csak a helyzet az, hogy ez a valóság.
A nők mindig kapnak szexet.
És ezért nem a filmre kell haragúdni.

A csavar a sztoriban nem más, mint az, hogy a csaj azt akarja, hogy úgy bánjanak vele, mint a többi nővel.
Mintha mi se történt volna.
Alfánktól pedig ezt kérni sem kell, pont ugyanúgy csalja meg fűvel-fával a nőt minden szánakozás nélkül, mint bárki mást azelőtt, pont ugyanannyira leszarja, és pont ugyanolyan érzéketlenül szexel vele eleinte.
A csajnak persze ez nem elég jó, ő birtokolni akarja az alfát ezért elkezd hisztizni.
Mit csinál erre egy igazi férfi?
Semmit.
Leszarja.
Had hisztizzen.
Majd ha nem ér el semmit, vagy normálisan kommunikál, vagy abbahagyja.
Így a nő kénytelen normálisan, őszintén kimondani, hogy ő többet akar, és szeretné, ha rendesen járnának.
Ez meg is történik.

Nagyon érdekes, hogy a csajszi magától értetődőnek veszi először, hogy hűséges hozzá az alfa, csak később esik le neki, hogy ez mennyire nem így van.
Annak ellenére, hogy saját bevallása szerint is csalta a volt pasiját, és ugye folyamatosan szűzkurválkodott is.
Hiszen egy rokkantat megcsalni és összetörni a szívét?
Hát micsoda szörnyeteg!
Adja meg a fogyatékosságnak azokat az előjogokat, mint mindenki más.
Ahogy a szegény, elesett nőnek is.
Őket kötelező pátyolgatni, és rendesen viselkedni velük!
Az alfa viszont úgy tűnik tanult gender studiest, és mindenkivel tökéletesen egyenlően bánik.
Érdekes fricska ez a femik számára, amit valószínűleg ők észre sem vesznek, hiszen a film egy nő számára csak egy alfa és egy elesett szegény nő románca, semmi több.

Vissza kicsit a sztori elejére.
Mielőtt az alfával találkozott volna – és ekkor még ugye volt lába – folyamatosan szűzkurválkodott, emiatt pedig a pasija üvöltözött vele.
Mikor viszont találkoztak főhősünkkel, a csávót jól lecseszte ribancunk, hogy többé márpedig nem parancsolgat neki.
Nagyon érdekes, hogy hogyan reagálnak a nők az alfaszagra.
Egyből elkezdett szerencsétlen béta ellen lázadni, amint látótávolságba került egy potenciális alfa kúrópajtás, holott bétánk csak annyit akart, hogy a nője ne hajnali 2-kor kerüljön elő részegen, összeverve.
Tényleg micsoda elvárások, mit képzel az ilyen?!
És tudjátok, itt még nem ér véget a bűnlajstrom.
A pasi alacsony, és nem is nagyon vonzó.
Micsoda szemétésg, hogy ilyen pasik egyáltalán léteznek!

Ami még említésre méltó az az alfa személye.
Én nem tudom, hogy szimpatikus legyen-e nekem.
Talán igen, azt hiszem az.
Határozott, nem csicskul be a nőknek, és gerince is van.
Persze csak abban becsületes, amit ő fontosnak gondol, nem másoknak akar megfelelni.
Nem kimondottan jó apa, de törődik a fiával, és valóban az életre neveli.
Olyan férfi mintát ad, akire fel lehet nézni, és ez sokkal többet ér egy fiúnak, mint a kedvesség.
Így, ha felnő, talán puncit is kap majd, és nem vehetik hülyére a nők, nem nyomorítják majd meg lelkileg.
Feltétel nélküli szeretetet az anyjától kéne kapnia, bár mivel nincs anyja, így ebben is hiányt szenved szerencsétlen.
Ezért próbál is gondoskodni róla az apja, és törődni vele, ami rendszerint nem sül el túl jól.
Tökéletesen bemutatja, hogy mi tetszik a nőknek, milyen férfiakra buknak.
Nem kedves, nem együttérző, nem intelligens és humora sincs igazán.
Számomra egy olyan személy, aki őszintén viszonyul az emberekhez, nem játsza meg magát, és mellette mások sem tudják ezt megtenni.

Számomra összességében pozitív volt a film, bármennyire sztereotip a férfiakkal szemben is sok szempontból, valójában nagyon jól bemutatja az életet.
Egy libsi mázzal leöntött pofon a valóságtól, ami remélhetőleg sokakat felébreszt és elgondolkodtat.
Szerencsére femiknek is emészthetően van legyártva, valószínűleg ennek köszönhető, hogy elkészülhetett.

Karantén, koronavírus és nyuggerterror

Muszáj ezt kiírnom magamból, mert egyszerűen megőrjít.
Egészen pontosan arról van szó, hogy nem lehet lemenni edzeni, de legalább dolgozni se.
Miért?
Mi a retkes faszért?
Karantén.
Ok, ha ennyire féltjük a semmire nem jó öregasszony csürhét, akkor legyen.
De akkor következetesen!
Miért vannak nyitva a dohányboltok?
Miért vannak nyitva a fodrászatok?
Miért vannak újra ellenőrök a metrónál?
De most komolyan!

Nehéz nem észrevenni, hogy ismét a fehér hetero férfiakkal akarnak kibaszni, hiszen velük gond nélkül lehet.
Kurvára nagyon fontos, hogy a lilahajú vén ribancok haja nehogy visszanyerje természetes színét.
Ez nyilván közérdek!
Ahogy a körmök megcsináltatása is.
Mert mégis hogy nézne az ki, hogy a nők természetes színű – ahogy írom, elfog a rettegés és az undor – körmökkel éljék a mindennapjaikat?
Amit mondjuk kurvára senki sem lát, hiszen karantén van.
A dohányzás is rendkívül fontos, természetesen.
Mondom ezt egyébként dohányosként.
Tényleg, mit is zárnának be először, ha nem a street workout parkokat?
Ahol szabadtéren edzhetsz, ellenben a zárt fodrászatokkal.
Fujj, hát az egészséges baszki!
Meg ugye a konditermeket.
Nyilván egy járvány ellen a legjobb védekezés, ha az ember nem sportol, és legyengíti ezzel az immunrendszerét.

Persze a lila haj és a dohányzás majd megvéd minket, hiszen azok kimondottan létszükségesek!
Főleg a dohányzás egy tüdőt erősen támadó járvány idején...
Nyilván, ha te évek óta edzel, akkor vágj sutba mindent, de a nők körme nehogy letörjön már (szó szerint)!
Ez mégis mi a faszom?!
Nem kereshetsz pénzt fiatalként – mondjuk konditerem tulajdonosként, vagy szórakoztatóipari dolgozóként -, bezzeg a vén szar ellenőrök azért baszogatnak, hogy vegyél jegyet.
Kurva jó.
Miből?
Tényleg vegyem meg a bérletet ugyanannyiért, miközben kevesebbet utazhatok és a pénzem is kevesebb?
Na, a piac baszottul nem így működik!
Legyen ingyenes a BKV, hiszen most csak az használja, akinek tényleg kell, és senkinek sincs pénze rá.
Miből működik akkor a vállalat?
Miért, én miből működök?
Ugye?
Ezért fasszág az egész karantén.
Mert elfogy a pénz.

A gazdaság ugyanis olyan, mint egy atomerőmű: nem lehet leállítani csak úgy.
Én nagyon kapitalizmus-ellenes vagyok.
De ha egyszer létrehozod a kapitalizmust, akkor azt nem lehet következmények nélkül leállítani.
Egy atomerőműben is a láncreakciónak véget kell érnie – pontosabban kontrollálható méretűre kell csökkennie -, és csak utána lehet szétszedni.
Ez rengeteg idő, és folyamatos ellenőrzés mellett lehetséges.
A gazdaság ugyanígy egy folyamatos láncreakció, amit ha megszakítanak, akkor robban, és azt mind nagyon csúnyán megszopjuk.
Mint eddig minden gazdasági világválságot.
Csak ez most nagyobb lesz, hiszen a kapitalizmus és a gazdaság is erősebb, mindent átfogó szintre lépett.

Komolyan, a mi megélhetésünk és az ország jövője nem olyan fontos, mint Marika hajfestése?
Jó ezt hallani, nagyon jól esik!
Egyszer a kurva életben a nők is feláldozhatnák magukat.
Tudjátok, mint a férfiak a háborúk, járványok és természeti katasztrófák idején.
De nem, nekik még a körmük színe sem változhat!
Sorra olvasom a mocskolódást, hogy miért vannak nyitva még a termek néhol.
Hát mert nem akarnak éhenhalni.
Egy konditeremben nem kapsz el semmit, ha normálisan edzel.
Ja, hogy le kell tisztítani minden használat után az adott gépet?
Amúgy is kéne, csak baszik mindenki bele.
Most ez egy kiváló alkalom (lenne), hogy kis illemet tanuljon minden nyomorult, aki összeizzadja a gépeket.
De nem, zárjuk be a faszba, hiszen az csak pár ember életben maradásához, és sok másik sikeréhez kell.
A street workout park esetében még érthetetlenebb a dolog.
Megfogod a rudat és utána nyalogatod a kezed?
Nem, sem most, sem egyébként!
Vagy akkor a BKV-n is megteszed ugyanezt.
És nylván nem edzel valaki mellett 15 centire, mert bunkóság, és nem is kivitelezhető.
Aki ilyen igazságtalanságot tapasztal, az nylván dühös, teljesen jogosan, és nylván nem csak dühös, de szar is neki.
De büdös ingyenélő nyuggerként még bele is kell az ilyenbe rúgni, nagy élvezettel, és hátradőlni orgazmusközeli állapotban, meggyőződve affelől, hogy a te hajad fontosabb, mint mások álmai vagy megélhetése.
A nők imádják ezt érezni egyébként.
Érdekes, a kozmetikusokat valahogy nem baszogatják...
Vajon hogyan lehet ez?

Orbán még 13. havi nyugdíjat is akar pluszba adni.
Minek?
Miből?
Miért?
Nem értem, hogy mégis miért fikázzák a Fideszt, hogy túl keveset tesznek az emberek védelmében.
Vagyis értem, hiszen az ellenzék a nyuggereket ellenük akarja uszítani, mivel ők a fő szavazóbázis, és annak ez a módja.
Csakhogy pont ennek az ellenkezője az igazság: túl sokat tesznek az egészségért, és túl keveset a gazdaságért.

Éljenek a szottyatt, behugyozó, de mindenkinél sokkal okosabb nyuggerek, akik egész életükben egy panelben vagy a gyárban ültek, de mindent tudnak a világról!
És éljen az általános választójog.
Majd emlékezzünk rá, milyen jó is volt, hogy szavazhattak a nők és a nyuggerek, amikor késsel jön be a cigány az ablakon keresztül, mert piacozásból már nem lehet megélni.

Az igazi, az esélyek és a holdra szállás

A holdra szállással kapcsolatban sokan gondolják úgy, hogy valójában nem történt meg.
Erre számos érvet is felhoznak, ennek nagy része egyszerűen megcáfolható.
És a holdra szállás pártiak azt hangoztatják, hogy mivel nincs megdönthetetlen bizonyíték az ellenkezőjére, ezért a holdr aszállás igenis, megtörtént.

Annyit már az elején leszögznék, hogy ezzel kapcsolatban nincs konkrét véleményem.
Olvastam régebben érveket és elenérveket is, valamennyi jártasságom van a témában, de csak nagyon minimális.
Ezért nem is foglalok állást a kérdésben, bár inkább úgy gondolom, hogy nem történt meg.
Mármint erre látok picivel nagyobb esélyt.
Viszont ez most lényegtelen.

Csakhogy arra nem gondolnak a magukat nagyon tudományosnak és okosnak gondoló, ezen vitatkozó emberkék, hogy mi van akkor, ha nem történt meg a holdra szállás, viszont nincs erre semmilyen bizonyíték?
Igen, arra gondolok, hogy tökéletesen eljátszhatták az egészet.
Elvben ugye az oroszokat akarta ezzel megtévszteni a NASA.
És komolyan azt gondolják emberek, hogy a teljes orosz tudományos világ átbaszásához készített kamuról majd önjelölt igazságkutatók le fogják tudni rántani a leplet?
Lehet, hogy igen, de valószínűbb, hogy nem.
És ha az oroszok is benne vannak, és az embereket akarták átverni közösen, akkor is végtelen forrás áll a rendelkezésükre, nem fognak gagyit csinálni.

Vagyis akkor honnan lehet tudni, hogy megtörtént-e?
Sehonnan.
Ezt valószínűleg soha nem tudjuk meg.
Elméletileg lehetséges, hogy hamisítvány, hiszen az kevésbé költséges, és veszélyes, ráadásul nem is biztos, hogy elég fejlettek voltak akkor egy valódi holdra szálláshoz.
Meg ugye a lebőgés kockázata sincs egy kamu esetében.
A Ruszkikat megkellett előzniük, tehát van indíték dögivel, ergó megtöténhetett.
Innentől biztosat egy tudományos igényességű ember egyszerűen nem mondhat.

Azért is írtam ezeket, hogy nyilvánvaló legyen mindenki számára az, hogy az ész érveket és a bizonyítékokat nem kell túlbecsülni.
Keveset tudunk, ezért nem lehetünk biztosak semmiben.
És jobb a józan paraszti észre, illetve a logikára hagyatkozni, mint „tényekre”.

Mit értek ez alatt a gyakorlatban?
Megkérdezed a nődet, hogy megcsalt-e.
Mit fog mondani?
Azt, hogy nem.
Ez mit jelent?
Semmit.
Vagy tökéletesen hazudik, és jól rejtegeti a bizonyítékokat, vagy valóban hűséges.
Sokkal biztosabban lehet tudni, ha megcsalt, és van rá bizonyíték, mondjuk láttad.
Akkor is tévedhetsz, de annak nyilván nagyon kicsi az esélye.
Viszont azt, hogy nem csalt meg, egyszerűen nem tudhatod.
Megkérdezni értelmetlen, és az, hogy nem találsz terhelő dolgokat sem jelent semmit, csak annyit, hogy vagy nagyon jól csinálja, vagy te vagy nagyon hülye.
Mit lehet tenni?
Következtetni lehet.
Volt rá oka?
Volt rá lehetősége?
Milyen a személyisége?
Hajlamos ilyesmire, esetleg a környezetében ez elfogadott?

Ezekből a kérdésekből, és az azokra adott válaszokból le lehet vonni következtetéseket.
Lehet tippelni arra, hogy mekkora eséllyel csalt meg.
De biztosat sajnos nem lehet tudni soha, és ez sok férfi idegeit őrölte már fel.

És most következik az ok, amiért ezt az egészet leírtam.
Ez pedig a következő:
Nem érdemes keresni a kivételeket, mert soha nem lehetsz biztos abban, hogy megtaláltad.
Vannak rendes nők?
Talán...
És?
Könnyen lehet, hogy azt hiszed, találtál egy rendes nőt.
Aztán kiderül 20 évvel később, hogy végig csalt, csak nagyon ügyesen csinálta.
Vagy soha nem derül ki, és egy hazugságban éled le az életed.
Ezért kell arányokban és nem egyedi esetekben gondolkodni.
Mivel nem tudhatod azt, amit nem tudsz.
Nem vagy mindentudó.
Ezért nem érdemes várni és reménykedni.
Mert 10 az 1-hez az esélyed mondjuk, és ezen lehet javítani, vagy rontani, de semmiképp sem lehet elkerülni az esetleges tévedést.
El kell engedni az idealista hozzáállást, és minimalizálni, egyúttal el is fogadni a kockázatot, vagy lemondani az egészről.

Sokan olyan szinten nem értik ezt, hogy képesek saját unokatestvéreiket felhozni, mint pozitív női példa.
Hogy ő milyen rendes családanya, mennyire odaadó, hogy szereti a férjét...
Honnan tudod?
Mondta?
Ne nevettess már...
Minden második kékfényes interjú azzal kezdődik, hogy „Pedig olyan rendes embernek ismertem”.
Mert nem ismerted baszki.
Az ember még saját magát sem nagyon ismeri, nemhogy másokat!

Remélem sikerült mindenkit ésszerűbbé oktatnom, és tanulságos volt, amit írtam!

Szexpiac 2.rész

Vonzalompiac és a külső

Ebben a részben arról ejtek pár szót, hogy véleményem szerint miként alakítja a kinézet a szexpiaci és a vonzalompiaci értéket, mi az a vonzalompiac egyáltalán, és mi ennek a jelentősége.
Mármint itt most a férfiak értékéről lesz szó, aztán talán lesz majd a nőkéről is később.

Először nézzük meg, hogy mit is értünk szexpiac alatt.
A szexpiac nem vonzalompiac.
Itt pusztán annyi a lényeg, hogy kapsz-e szexet, és ha igen, akkor mennyiért, és milyen minőségűt.
Hiszen nem nagyon vannak olyanok, akik abszolút képtelenek szexhez jutni.
Ugyanis például el lehet menni prostihoz.
Ami nyilván pénzbe kerül, valamint a minősége is esetleges.
És természetes meghatározó tényező ebben az esetben is a vonzalom, mivel sok prosti válogatós, és ha bele is megy, akkor is nyilván többet nyújt, ha az illető férfi vonzó a számára.

Tehát gyakorlatilag mindenki résztvevője a szexpiacnak, csak más értékkel rendelkezik.
Mivel ez nem vonzalompiac, így az ember képes a hiányosságait kozmetikázni.
Pénzzel, hatalommal, biztonsággal például.

De nézzük meg, hogy hogyan is nézne ki egy vonzalompiac, és hogyan alakulnának a férfiak értékei a különböző tulajdonságaik tükrében.

Első és legfontosabb a kinézet.
Ez jobban belegondolva érthető is, hiszen ezt nem lehet elhazudni.
Ha valaki jól néz ki most, az valószínűleg amúgy is legalább tűrhető.
Minden mást lehet kamuzni átmenetileg: pénzt, magabiztosságot, humorérzéket, tehetséget...
Legalábbis egy ideig, de az csak soká derül ki, hogy ezekkel mennyire rendelkezik az adott férfi.
Az viszont egyből látszik, hogyha ronda.

Ami leginkább számít az a magasság és az arc.
Nagyon-nagyon fontos továbbá a jó izomzat, és testfelépítés.
Ezeket nem lehet bekamuzni.
Lehet szteroidozni, de akkor is izmos vagy, hiába csalással.
Az arc és a magasság pedig nem változtatható jelentősen.
Vannak a határeset emberek – például én – akik nem néznek ki túl jól, de jó hajjal és arcszőrzettel, ha odafigyelnek a mimikájukra, akkor egészen jó a külsejük.
De a legtöbb ember vagy széparcú, vagy rusnya.
Biztos mindenkinek volt olyan osztálytársa, akin bármi jól nézett ki, szó szerint BÁRMI.
És volt olyan, akin minden valahogy hülyén állt.
Na, pontosan erről van szó.

Ez a három csoport egyébként nagy jelentőséggel bír.
A nők szemében ugyanis vannak azok, akik nagyon helyesek.
Ők szinte bárhogy öltöznek, szinte bármit csinálnak imádják őket a nők.
A szinte itt azt jelenti, hogy bizonyos nők szemében le tudják magukat valamelyest rontani, vagy akár nagyon le tudják, de még akkor is sokkal jobb helyzetben lesznek, mint Átlag Józsi.
Viszont nagyon kevesen vannak, akik a puszta megjelenésükkel ilyen hatást képesek kiváltani.

Vannak azok – szintén nem sokan, de picit többen – akik határeset kinézetűek.
Na, ők azok, akiknek nagyon nem mindegy, hogy mennyit keresnek, milyenek a baráti kapcsolataik, mennyi nőjük volt, hogyan öltöznek, milyen sikeresek stb.
Elég magasra is juthatnak, de nagyon könnyen lehetnek incelek is.
Amúgy ők a prémium béta alapanyag.
Tudod: az az öltönyös, fiatal, széparcú férfi, akiről süt, hogy egy csicska papucs, igazi jófiú, van munkája, jözepes fizuja, és szívesen házasodik.
Dicsekedni is lehet vele, meg házias is.
Tulajdonképpen ők a 40-es nők alfái, kis túlzással.
Kis túlzással, mert az alfa, az mindig az alfa marad.

És végezetül van a többség.
A rusnyák.
Mármint a nők szerint rusnyák.
Na, ők teljesen mindegy, hogy hogyan viselkednek, öltöznek, mennyit keresnek, milyen intelligensek.
A hajukat sem kell ápolniuk, legjobb, ha kopaszok.
Az legalább egyedibb, és praktikus.
Szarba sem veszik őket.
Ha csak vonzalompiac lenne, akkor ők mind incelek lennének.

Mert ugye az világos, hogy ez most a vonzalom piaca volt.
Nyilván a rusnyák is kapnak szexet (valahogy).
De vonzalmat nem.
És igen, érdemes meggazdagodniuk, érdemes sikeresnek lenniük, mert akkor szexet valóban kaphatnak a pénzükért/családalapítási hajlandóságukért cserébe.
De vonzalmat nem.
Az a baj, hogy az inceleket és az incelséget szexben mérjük.
Ez nagy hiba, és értelmetlen is.
Persze aki szexel, az ideig-óráig kijjebb van valamicskét.
De az igazi incelség, ami a férfiak döntő többségét érinti az az érzelmi incelség.
Vagyis az, hogy bár nem szüzek, de soha nem vonzódott hozzájuk senki.
És véleményem szerint ezzel sokkal többet kéne foglalkozni, mert jóformán semekkora figyelmet sem kap.

De vissza a vozalompiachoz.
Ezen kategóriák aránya (említési sorrendben): 5%-15%-80%.
Kábé.
De tegyük hozzá, hogy az alfaság szinte kőbevésett.
A rusnyaság jóval kevésbé.
A közepesség pedig abszolút nem.
Hiszen sokan kamaszéveik elején borzasztó ocsmányak vltak, aztán elértek egy tűrhető szintet, sokszor fiatal felnőttként, 20-25 évesen.
Aztán az öregedéssel ez megint változhat.
Ennek megfelelően az arányokat is nehéz belőni, még hozzávetőlegesen is.
A lényeg, hogy rengetegen élik le az életüket érzelmi incelként.
És a legszörnyűbb, hogy erről nem is tudnak, hiszen meg vannak róla győződve, hogy értük márpedig rajong az asszony – hiszen néha ezt mondja is – igaz, hogy már fél éve nem volt szex, de jóformán még érintés se, dehát ez a normális egy kapcsolatban, ha már kezdik unni egymást a felek.
Nem, nem ez a normális.
Más az unalom, és más az undor.
Azt pedig ő is pontosan tudja, hogy soha nem nézett rá úgy a nő, mint ahogy az alfákra szoktak.
De természetesen ezt az asszonya eltérő személysiségének tulajdonítja.
Viszont a hiány attól még ott lesz benne.

Van egy kiskapu a kinézetben, amit valamennyire ki lehet használni.
Ez pedig az izomtömeg, illetve a szálkásság.
Ez az egyetlen olyan dolog, ami számít a nőknek, és valóban formálható.
Itt persze megint szerencse kérdése, hogy kinek milyen a genetikája.
Viszont még a legrosszabb genetikából is nagyon sokat ki lehet hozni.
Arról nem is beszélve, hogy senki nem tudhatja,hogy milyenek az adottságai, amég nem próbálta.
Lehet, hogy valaki dagadt, de ha lefogy, akkor kiderül, hogy egyébként széles vállöve és szimmetrikus, szögletes kockái, valamint hosszú bicepsze van.
Hasonlóképpen egy izmosabb, nagydarab emberrel is lehet, hogyha szálkás akar lenni, akkor kiderül, hogy asszimetrikus, göcsörtös hasizma, rövid bicepsze és vaskos ízületei vannak.

Annyit viszont nem árt tudni, hogy egy valóban látványos fizikum nagyon-nagyon sok idő és lemondás is lehet.
Ha az ember baromi ronda, akkor lehet, hogy így sokkal jobban fog kinézni, de kérdéses, hogy ez elég lesz-e a sikerhez.
Megéri tehát a kockézatot?
Ha valaki szeretne erősebb lenni másoknál, szereti a kihívásokat, szeret fejlesztgetni dolgokat, szeret pepecselni, és tényleg vágyik arra, hogy izmos/vékony legyen, akkor igen.
Ha nem leli örömét az edzésben, akkor viszont az egészséges élethez szükséges minimumon túl nem érdemes energiát belefeccolni egy ennyire kétes kimenetelű, és opcionálisan drága dologba.

Persze annak aki a határeset kategóriába tartozik, annak ez mondhatni kötelező.
Márcsak azért is, mert a sport – és persze a jó kinézet – az élet számos területén válik az ember hasznára.

Így a végén leginkább úgy tudnám ezt összefoglalni, hogy kétféle piac van: vonzalom és szexpiac.
A kettőt, illetve a kettő saját inceljeit érdemes szétválasztani.
A vonzalompiacot legegyszerűbben – és kicsit elnagyoltan – a következőképpen lehetne jellemezni: a rossz(nak számító) kinézet értéke, amivel a férfiak kb. 80 százaléka rendelkezik 0 , a tűrhető vagy jobb kinézet értéke 1-végtelen.
A többi tulajdonságok pedig amolyan szorzók.
A nulla, bármivel szorozzuk, akkor is nulla marad.
Persze a többi esetben sem biztos, hogy túl nagy szám jön ki.
De az biztos, hogy több lesz a nullánál.
A szexpiacon ezzel ellentétben minden számít, ami csak létezik.

Köszönöm, hogy elolvastad, remélem, hogy sikerült elgondolkodtatnom, és talán hasznát is veszed a leírtaknak! J

Az ok, amiért a férfiak nem beszélnek az érzéseikről

Nos a cím voltaképp kapásból nem igazán helyes, ugyanis a férfiak beszélnek az érzéseikről.
Csak maximum nem a nagy nyilvánosság, vagy a barátnőjük előtt.
Mert ugye a nők szokták rendszerint azt hangoztatni, hogy a férfiak soha nem beszélnek az érzéseikről.
Van, amikor ez valóban igaz, és úgy rémlik, hogy ezzel kapcsolatban már írtam is cikket, ha nem, akkor fogok, mert érdekes téma.

Szóval, hogy miért nem beszélnek a férfiak az érzéseikről, főként nőknek...
A számtalan ok közül most csak egyet említenék.
Ez pedig egész pontosan az, hogy ha mégis beszélnek, akkor szénné alázzák őket.
Puzsérnak valamelyik videója alatt vitatkoztam egy csajjal, hogy mennyivel könnyebb a nőknek, főleg a párkapcsolatok terén.
Szerintem lesz majd erről a beszélgetésről külön írás, egyébként is akarok pár ilyen párbeszédet, illetve néhány cikket kielemezni a jövőben.
Most legyen elég annyi, hogy kiöntöttem a lelkem gyakorlatlag, már ami a nőkkel kapcsolatos eddigi sérelmeimet illeti, és elmondtam, hogy ezért mennyire gyűlölöm őket.
És persze kifejtettem azt, ami rajtuk kívül mindenkinek nyilvánvaló: hogy a punci mekkora hatalom.
Elmeséltem, hogy mennyire kurvára szeretném, ha csak egyetlen hétig annyi ajánlatot és figyelmet kapnék, mint egy nő.

Tömören ennyi a lényeg.
Találjátok ki, hogy mi volt a reakció!
Hát persze, hogy én voltam a szemét.
Nyilván, ki más...
Én menjek a kurva anyámba, hogy merészeltem elmondani, hogy mit érzek.
Igen, rühellem a nőket.
Most ezzel mi a probléma?
Mármint azzal, hogy erről beszélek is?
Azt hittem, hogy az a jó, ha egy férfi beszél az érzéseiről.
Hiszen mindig emiatt rinyálnak a nők...
Ja, hogy nem ilyen érzésekre gondoltak?
Bocsánat basszameg, de én ezt érzem.
Most komolyan azt várják el, hogy a kedvükért kényszerítsem magam más érzésekre, majd ezeket mondjam el nekik? :D
Pofám leszakad...
Mi ez, ha nem a legdurvább zsarnoki törekvés, hogy azt érezzék mások, amit én elvárok tőlük?
És erről nyilván beszéljenek is, hiszen úgy imádom hallani a hatalmamat...
Beszarás!

Vicces, hogy ez a nő beszélt arról, hogy mennyire átverik a férfiak a nőket.
Hát baszki, ha valaki csak a hazugságot képes elfogadni, az igazságtól pedig hisztirohamot kap, akkor az ne csodálkozzon.
Ja, hogy ő azt várná el a férfiaktól,hogy kezdjenek el őszintén úgy érezni, ahogy azt ő elvárja?
Hmm, milyen kis visszafogott vágy ez.

Egy férfi igenis beszél a pozitív érzelmeiről.
Ha egy férfi nem beszél, annak az lehet az oka, hogy olyasmit érez, ami miatt egy nő vagy kevésbé találná vonzónak, vagy egyenesen megalázná.
Egy nyitott kapcsolatnak sem az a lényege, hogy a másik kúrjon félre, mondja el, aztán te meg jól megvered.
Valaki vagy őszinte, és akkor el kell viselned a negatív dolgokat is, vagy pedig hazudik.

Amúgy a nők valóban beszélnek az érzéseikről.
Folyamatosan, ha érdekel, ha nem.
Rendszeresen előfordul, hogy a vevőink olyanokat mondanak, hogy „elnézést, hogy nem tudtam a csomagért elmenni, de most halt meg az anyukám” vagy „most éppen nagyon rosszul éreztem magamat lelkileg”.
Komolyan.
Ezek szó szerint elhangzottak.
Pont leszarom, hogy milyen fájdalmad van.
Persze érdekes módon van bennem annyi, hogy ezért nem alázom meg őket.
Ha tehetném sem tenném.
Bár az elég szánalmas, hogy ilyen sunyi módon próbálnak együttérzést kunyerálni.

Félreértés ne essék nem azzal van a baj, hogy ezeket mondják.
A baj azzal van, hogy nem azért teszik, hogy ettől könnyebb legyen nekik, vagy ezzel valamit el akarjanak mondani.
Pusztán együttérzést akarnak, méghozzá a semmire, nameg azt, hogy minél több szó essen róluk, mert azt imádják.
Ha tényleg egy mély fájdalmukat tárnák fel, én végighallgatnám, legyen az bárki.
De az nem egy mosolygós félmondat lenne.

Szóval a nők nem a valódi érzéseikről beszélnek soha.
Ide kívánkozik a csajozás, illetve ahogy hazudnak a vágyaikról, de azt az esetleges idetévedő nők úgysem értenék.
Jöjjön inkább egy másik példa!
Ha éppen kurvára nincs kedved meglátogatni a nagyit, akkor elmondod neki?
Neeem, tudom, veled ilyen soha nem történt, hiszen a nyilvánosság előtt mindenki, az év minden percében imádja a nagyiját...
Hogyne...
Szóval nem, nem mondod el neki.
Vagyis nem beszélsz az érzéseidről.
Tehát erről ennyit.
Vagy egy még vállalhatóbb péda:
Mit csinálsz, ha nincs kedved elmenni egy buliba?
Jó, ez kevésbé ciki, van, aki azt mondja, hogy nincs kedve.
De a többség kamuzik valami halaszthatatlan efoglaltságot.
Vagyis nem mondja el, hogy mit érez valójában.

Nah, nem volt ez olyan bonyolult.
Egy nő hazudik, egy férfi egyszerűen csak nem beszél, ha nincs mondanivalója.
Ennyiről van itt szó.
Illetve kiderül belőle, hogy a nők még annál is sokkal brutálisabban megszállott pszichopaták, mint eddig gondoltam.
Remélem mindenkinek tanulságos volt, és nem ment el nagyon az élettől a kedvetek, vagy ha femik vagytok, akkor jól felbaszott titeket az igazság! J