Ez lényegében egy kiegészítője lesz egyik előző írásomnak.
Kicsit bővebben kifejtem ezt az érzelmi és szexuális kielégülés témát.

Legelőször temészetesen leszögezem azt, ami talán nem volt egyértelmű: egy férfinak is szüksége van érzelmi kielégülésre és egy nőnek is szexuálisra.
Azonban egy férfi lényegesen kevésbé kaphatja ezt meg egy kapcsolatban.
A párkapcsolat számára nem ennek a kielégülésnek a közege (bármit is hazudjon a kékpirulás média).
Már csak azért is, mivel erre ott vannak a barátok.
Nem véletlen, hogy a férfiak között gyakrabban alakulnak ki szoros, és valóban örökké tartó barátságok.
És hát egy férfi, akinek sok érzelmi szükséglete van, az gyenge és sebezhető, így eleve nem vonzó egy nő számára.
A nőknek pedig biológiailag kevésbé van szükségük a szexre.
Illetve akinek van, az annyit kap, amennyit csak szeretne, így valódi sóvárgás ritkán fordul elő.
Ettől persze még lehet kielégítetlen szexuálisan egy nő és érzelmileg egy férfi.

Ami szintén fontos, és rendkívül gyakori, de megfeledkeztem róla legutóbb, az a nők részéről a figyelem, a férfiak részéről pedig az intmitás és a tisztelet.
Talán a férfiak esetében az intimitásban gyakrabban jelentkezik hiány, hiszen ez is olyan, mint a szex: a lelkizéssel ellentétben ezt is csak a partnerrel élheti meg egy férfi.
Legalábbis „úgy”.
Gondolom mindenki érti nagyjából, mert erről egy egész könyvet is lehetne írni...
A tisztelet meg olyasmi, amit egy férfi megkaphat ugyan a környezetéből, de egy kapcsolatban is mindenképp szüksége van rá.
Tisztelet alatt most nem az egymás emberszámba vevéséről van szó, az alapértelmezett.
Amiben az nincs, az nem kapcsolat.
Most a férfira való felnézésről van szó.
Mint családfő.

Itt is megfigyelhető egy elég markáns kettősmérce!
Ha egy nő a figyelmet máshonnan akarja beszerezni, az teljesen rendben van.
Értem ezalatt a közösségi oldalakon pózolást, az utcán ribancnak öltözést, a bulikban és fesztiválokon vonaglást és hasonlókat.
Erre legtöbbször az jön, hogy „úgy öltözik, ahogy neki kényelmes, senkinek semmi köze hozzá”.
Vagy „miért fáj az, ha jól érzi magát?”, „én csak magamnak akarok tetszeni, azért öltözök így”.
Vagyis egy nő korlátlanul tetszeleghet és mutogathatja magát, ahhoz senkinek semmi köze.
Azonban ha egy férfi máshol keresi az intimitást, az főben járó bűn.
Ha egy másik nővel ölelkezik, csókolózik, vagy csak beszélget, az elképesztő vétség.
Hiába kezelte lábtörlőként a párja, hiába beszélt vele lekezelően, hiába hideg, mint a szibériai hajnal...
Az nem mentség.

Időnként feltűnik egy cikk a hírfolyamomban, mely valami olyasmiről szól, hogy a férfiak nagy százaléka (pontosan nem emlékszem mennyi) nem tartja a csókolózást megcsalásnak.
És ezen megy nyilván a felháborodás.
Ezzel szemben nagyon ritka az, hogy egy nő – vagy akár férfi – megcsalásnak gondolja a ribancként öltözést.
Holott hasonlóképpen egy kapcsolathoz tartozó vágy kapcsolaton kívüli kiéléséről van szó, csak a nemek aránya más.

Röviden ennyi lett volna, és ez aránylag egy jó felkonf a következő cikksorozatomhoz, ahol főszerepben a picsanaci, és annak valamennyi aspektusa.
Lassan úgyis aktuális lesz, hiszen beköszönt a nyár.
Bár a ribanckodás egyre kevésbé korrelál az évszakokkal...