Újabb személyes történetet szeretnék megosztani, ami rávilágít a nők működésére, és arra, hogy mire számíthat az, aki párkapcsolatra adja a fejét.
Nem is annyira a történet most a lényeg, azt majd kifejtem résletesebben is, itt inkább általánosságban írok a jelenségről, a személyes érintettségemen keresztül.

Természetesen nem egy szimpla sztoriból akarok általánisítást csinálni.
Sok esetben tapasztaltam hasonló jelenségeket másodkézből, mint amiket én átéltem, és más bloggerek/írók is beszéltek már erről.
A személyes tapasztalataimon keresztül szeretném bemutatni a pontos működési mechanizmusokat, mert bár gyakran elemzek, ritkán mutatom be a gyakorlati működését az elméleteimnek.
Szóval ezek a történetek nem bizonyítékként szerepelnek itt, pusztán terápiás céllal írom ki magamból, plusz tökéletes prezentációs anyagok ezek a valóban megtörtént események.

Továbbra is a Netti-Fanni éra lesz terítéken, amiről már írtam régebben is.

Többször volt, hogy lefeküdtem Fannival, vagy legalábbis megpróbáltam.
Egyikünknek sem sikerült elélveznie.
Én ezt természetesen nagyon szégyelltem, leginkább azt, hogy nem sikerült kielégítenem egy nőt.
Kevés dolog olyan fontos véleményem szerint egy férfi számára, mint az, hogy boldoggá tudjon tenni egy nőt.
És ők ezt pontosan tudják is.
Érdeklődtem azért, hogy mennyire voltam mégis szar, és próbáltam információkat kihúzni belőle, hogy mégis min kéne változtatni.
Gyakorlatilag nem volt olyan, hogy kétszer ugyanazt mondta volna.
Mindig más volt az érzése ezzel kapcsolatban, volt, hogy jónak definiálta, volt, hogy gyakorlatilag meg volt sértődve, hogy nem tudok többet nyújtani.

Gyakorlatilag folyamatos bizonytalanságban tartott, és minél tovább csinálta ezt, annál jobban érezte, hogy függök tőle, függök a megítélésétől.
Ez manipulálhatóvá és teljesítménykényszeressé tett.
Ami egyébként alapvetően az oka volt annak, hogy miért nem tudtuk élvezni a szexet.
Illetve ez volt az egyik ok, a másik pedig az, hogy mindketten rutintalanok voltunk.
Neki sok kapcsolata volt előttem, javarészt nőkkel.
Értett hozzá, hogy hogyan kell valakit felizgatni.
Viszont őt soha nem elégítette ki egy nő sem.
És nem is nagyon akarták.

Fura, nem?
A nők teljes mértékben leszarják, hogy a partnerük kielégül-e, vagy sem.
Nettivel már több éves kapcsolatban voltak, és fel sem nagyon merült, hogy ez esetleg probléma, hogy Fanni olyan gátlásos, hogy nem akarja, hogy vele „foglalkozzanak”.
Mivel mindig ő volt a „férfi” a kapcsolataiban, ezért természetszerűen a lelki nyűgjei kurvára senkit nem érdekeltek.
Persze ő panaszkodott, és néha csináltak úgy a partnerei, mintha meg akarnák ezt oldani, de ez egyértelműen csak színjáték volt.
Ha nem az lett volna, akkor ők is rágörcsölnek erre a problémára, ahogy én is.

Ebből le lehet vonni kettő következtetést.

Az egyik az, hogy nem számít, hogy mi a nemed.
Az számít, hogy a kapcsolaton belül milyen státuszban vagy.
Ha te férfi vagy, akkor viselj el mindent, és tedd boldoggá a partneredet akkor is, ha ez a te boldogságod rovására megy.
Ez alapértelmezett, mindegy, hogy mennyire „haladó szellemű” párról van szó.
Vagyis nem a hetero kapcsolatokkal és a férfi-női kommunikációval, a konzervatív értékekkel, meg hasonló faszságokkal van a probléma.
És nem a férfiakkal.

A másik pedig az, hogy a nők nem csak a férfiakkal szemben gecik.
Ők egyszerűen önzők.
Ennyi.
Ha muszáj akkor persze hajlandók bármire, de ők azt nem fogják élvezni soha, ha valaki másnak örömöt okozhatnak.
Amennyiben egy gazdag, jóképű alfa azt akarja, hogy dugja fel egy nő az ujját a seggébe, és úgy elégítse ki, akkor megteszi a csaj, hiszen fél, hogy elveszít egy ilyen főnyereményt.
De magától, ha Átlag Józsi kérne ilyesmit, és akkor sem lenne semmi retorzió, ha azt visszautasítja a csaj, akkor biztoskurvaélet, hogy nem lenne prosztatamasszázs.
Kezdeményezni meg pláne biztos, hogy nem kezdeményezne ilyesmit nő, ha nem akarna valamit elérni vele.
A nők számára ezek ilyen kellemetlen velejárók, amiket szívesen kihagyna, de beletörődik, mert egy nagyobb jót remél tőle.
Pont mint a pelenkázás.
Nem azért csinálják, mert szeretik, hanem mert a gyerek fontos nekik.

Ha tehetnék, akkor szex közben csak feküdnének, mint egy darab fa, és legtöbbször ezt meg is tehetik.
Lehet azt mondani, hogy „de mi ezzel a baj, ha kéred, akkor megteszi a csaj, amire vágysz”.
Ok, csak akkor sem azért teszi, mert te azt élvezed.
Szar dolog úgy egy kapcsolatban élni, hogy mindig csak az egyik fél a fontos mindkettőtöknek.
Nem maga a cselekvés, vagy annak hiánya a lényeg, hanem az a felfogás, ami mögötte húzódik.

Szóval visszakanyarodva…
Rutinos volt mások kielégítésében, viszont gyakorlatilag én voltam neki az első, akivel ez a dolog fordítva állt fenn.
Én meg nyilván tök amatőr voltam, ráadásul szorongó és gátlásos is.
Ezen az sem segített sokat, hogy biztos voltam benne, hogy ő ezt jobban csinálná, pontosan látja, hogy mit csinálok szarul.
Hogy is mondják „az orvos a legrosszabb páciens”?
Hát igen…
Még egy érv, hogy csak szűz – mármint tapasztalatlan – nővel érdemes szexelni, főleg eleinte.

Viszont sebaj, a nőket nem töri össze, ha rossz a szex.
Inkább előnyt kovácsolnak belőle.
Ha jól viselkedik a férfi, akkor visszamenőleg jó volt a szex, ha pedig veszekedni kell, akkor visszamenőleg rossz volt a szex.
Ezzel remekül lehet idomítani a férfiakat, hiszen így az egójuk és az önbecsülésük teljes mértékben a másik fél kezében van.
Mocskos egy módszer, mi?
De hatékony.
Nálam különösen az volt.

Viszont itt is teljesen mindegy, hogy valójában férfi vagy-e.
Egyszer valahogy szóba került a maszturbálás – „került”… valószínűleg én hoztam szóba :D – és Netti mesélte, hogy mennyire jó zuhanyrózsával csinálni.
Mire Fanni mondta, hogy – Még szerencse, hogy már nincs ilyesmire szükséged, én még jobb vagyok! – vagy hasonló.
Erre Netti: -Hát, azért a zuhany kicsit jobb.

Vannak szituációk, amikor egy nevelő célzatú pofon jót tesz a nőnek, és kimondottan indokolt.
Ez nem egy ilyen szituáció volt, szerintem egy nevelő célzatú agyba-főbe szarrá verés lett volna az arányos.
Ilyen sajnos nem történt.
De nagyon durván összevesztek.
Persze a végén Netti sértődött meg, és még Fanninak kellett bocsánatot kérnie.
Meghatározó élmény volt számomra.
Egy nő bármit megtehet büntetlenül, sőt, utána még neked kell bocsánatot kérned.
Pedig ennél jobban nem lehet megsérteni egy férfit, vagy férfi státuszú személyt.

És itt kezd végleg kicsúszni a kezemből a sztorivezetés, de nézzétek el, nehéz ilyesmiről jól írni.
Meg rájöttem, hogy nem emlékszem, hogy hogyan kell párbeszédet írni, és hogyan kell beleilleszteni a narrációt.
De lusta vagyok utánanézni.
Azért küzdök még egy kicsit, bár egyre kuszább a cselekményszál… :D
De végső soron a tanulság a lényeg.

A legrosszabb ebben az, hogy realizálódik: valójában nem tudhatod soha, hogy mit érez TÉNYLEGESEN a partnered, ha nő az illető.
Nem tudhatod, mi valóságos, és mi hazugság.
Ez pedig felőrli az önbecsülést, a boldogságnak még csak a távoli lehetőségét és általában az egész lelket.
A libidóról nem is beszélve, ami gondolom mindenkinek nyilvánvaló, hogy ekkorra nálam a béka segge alatt volt.
Már írtam arról régebben, hogy egy férfi nem harcolni, és versenyezni akar a kapcsolatában, hanem megpihenni.
Innentől viszont számomra nem volt egy perc pihenés sem, folyamatosan azon kellett tépelődnöm, hogy vajon miért nem vagyok elég jó.

Mára azt hiszem ennyi elég, remélem tanulságos volt, én kicsit megkönnyebbültem.
Hamarosan folyt. köv., amiben jó eséllyel arról lesz szó, hogy miben kerestem a problémák forrását, és mi volt valójában a problémák forrása.