Mindenki ismeri a jelenséget, amikor melósok nők után füttyögnek.
Vagy szélsőséges esetben még rá is markolnak a kiszemelt hölgy valamely testrészére.
Nyilván, hiszen jóravaló feministáink időnként teleharsogják ezzel a témával a sajtót.
Azonban van ennek egy női változata, amiről „valahogy” senki sem beszél.
Ez pedig az a jelenség, amikor nagymamák vén szipirtyók molesztálják mások gyerekeit.
Igen, jól olvastad: a kettő gyakorlatilag ugyanaz.
Mindkét esetben egy gyengébb egyed felé tesz az erősebb egy olyan megnyilvánulást, ami számára rendszerint kellemetlen.
Csak ugye az egyik esetben mondjuk 2x nagyobb az elkövető, a másikban meg 10x.
Beleegyezés vagy engedélykérés rendszerint egyik esetben sem történik.
Mindkét esetben a reprodukciós vágy egy elfajult kifejezéséről van szó, csak első esetben a „jó lenne dugni”, míg második esetben a „jó lenne szülni” vágy verbális és néha fizikai manifesztációjáról beszélhetünk.
Vagyis igen, ha melósok tárgyiasítják a nőket, akkor a nénik is tárgyiasítják a gyerekeket!
Hoppá!
Durva mi...
Bármilyen hihetetlen, nem minden gyerek szereti, ha aszott idegenek sipítozva/gügyögve lerohanják őket.
Egyeseknek talán fura, de így van.
Arról nem is beszélve, hogy ezek kézmosás nélkül képesek megfogni egy gyereket, mondjuk valamelyik tömegközlekedési eszközön.
Ez értelemszerűen veszélyes a csecsemőre nézve.
Az meg külön káros, hogy egy gyerek azt éli meg, hogy nem kell ahhoz a beleegyezése – de rendszerint nem is tesz még csak utalást sem semmi hasonlóra az elkövető -, hogy vele fizikai kontaktust létesítsenek.
Nyilván itt most nem akarok a szélsőséges liberálisokhoz hasonlóan olyan hülyeségeket mondani, hogy a gyereknek kérjük az engedélyét, hogy kicserélhessük a pelusát.
De itt nem az anyjáról van szó, hanem vadidegen emberekről.
Nem jó, ha azt tanulja meg a gyerek, hogy egy idősebb ember azt csinál vele, amit akar, akkor is, ha az neki rossz.
És a kicsi nem azért bújik az anyja mögé, mert félénk, hanem mert rohadtul nem akarja, hogy a 25. aznap szembejövő néni is rajta élje ki a babázhatnékát.
Nyilván van olyan gyerek, aki ezt imádja.
Azonban olyan nő is van, aki szereti, ha mások a seggét fogdossák.
Ettől nem kell, hogy minden nő szeresse, és kár lenne ezekből kiindulni.
Még akkor is, ha a többség ilyen, bár én nem így tapasztaltam.
De ha simán csak verbálisan megy az abuzálás (ugye: jajj eszem a kis szíved/de megbasználak, jajj de morcos a kicsi/miért nem mosolyogsz kiscsaj), akkor is lehet az egy gyerek számára baromi kellemetlen.
Én soha nem szerettem kiskoromban, ha velem ezt csinálták, és szerintem felnőtt fejjel sem szeretné ezt senki magának.
Sok gyerek még a saját nagymamája rajongását is soknak találja.
De ugyanezt idegenektől miért kéne elviselnie?
Ráadásul az anyukának/apukának is ki kell állnia naponta tucatnyi ilyen támadást, és mindegyiket mosolyogva és kedvesen kell kezelnie.
Mert ugye mégsem küldheti el a bús picsába a vénasszonyt, hiszen akkor még ő lenne a rohadt szemét idegbeteg, akinek nem való a gyerek.
A kettő között pusztán annyi a különbség, hogy míg az egyik büntetőjogi kategória, addig a másik a világ legtermészetesebb dolga.
Vajon nem azért alakult így, mert az egyiket többségében férfiak követik el (és a férfi rossz, vagyis amit ő csinál az büntetendő), míg a másikat többnyire nők (és ugye a nő jó, vagyis amit ő csinál az csak követendő lehet)?
A másik különbség egyébként az – ami cseppet sem mellékes -, hogy egy nő önálló, és felnőtt, így tudja kezelni a szituációt (ha nem teljesen életképtelen).
Míg egy gyerek teljesen ki van szolgáltatva a felnőttek kényének-kedvének és ezáltal védtelen az ilyen szituációkkal szemben.
Ahogy a családon belüli erőszaknál, úgy itt is a feministák csak a nők érdekeit – és a férfidémonizálást - tartják szem előtt, a gyerekekről teljesen megfeledkeznek.
Ja, és egy kis humor a végére:
-Hé kiscsaj, nem lenne…
-Bocsi, de van pasim.
-Jajj, eszem azt a…
-Elnézést, de van nagymamám.
