Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Antifeminista vélemény és életmód blog

Hemi nézőpont

Hemi nézőpont

Személyes történetek 1.rész

Trauma time

2020. március 14. - Hemi12

Következzék egy személyes történet, amin sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e.
Végül arra jutottam – részben egy másik blog olvasgatása közben – hogy jobb lenne nekem is, ha kiírnám magamból, részben terápiás céllal, részben pedig oktató jelleggel.

Kicsit talán kusza lesz a sztori, mert az előzményeket nem kívánom még ismertetni, azt majd kifejtem később, mivel kb. az élettörténetem lenne.
Annyit  megemlítenék, mielőtt nekikezdünk, hogy évekkel ezelőtt történt, szóval nem biztos, hogy 100%-ig pontosan emlékszem mindenre.
De a lényeg sajnos megmaradt, ahogy az a legtöbb traumánál lenni szokott.

Kezdjük a szereplők bemutatásával.

Hemi: 18-19 éves 175cm, kb. 54 kg voltam akkor, introvertált, gátlásos, félénk, depressziós, lúzer, papucs, de túrhetően jóképű, és már akkor edzettem, szóval kicsit izmos, és durván vékony.

Fanni (hívjuk most így): Exem, velem majdnem egymagas és egyidős, férfias, mások szerint ronda, de nekem akkor tetszett, vékonynak mondható, nő létére aránylag erős testalkatú, könnyen barátkozó, magabiztos, biszex, dohányos, gátlásos, és domináns.
Felettem legalábbis.
A csajával szemben meg papucs.
Ja igen, velem párhuzamosan volt egy csaja is.

Netti (szintén álnév): Exem exe, akivel akkor járt, amikor velem is.
Velem nem járt, bár valószínűleg ráhajthattam volna, ha kevésbé vagyok pöcs, meg persze szerelmes.
Nagy mell, nagy segg, valamennyi háj, de előbbiekre hízott.
Manipulatív, valószínűleg buta, de lehet, hogy csak tetteti, alapvetően tűrhetően szép arc, igénytelen, műveletlen, proli.
Mondjuk, hogy 6-7/10, mert ő is 18-19 éves volt akkor.  

Egyszer valamikor nyáron, amikor már jártunk olyan 1-2 éve, jött valahogy az ötlet, hogy szopjon le engem Fanni.
Talán nem is tőle, hanem a csajától, Nettitől.
Hogy hogyan, azt nem tudom, talán még nem csináltunk ilyet, vagy hasonló.
Ő nem volt ettől elragadtatva igazán, arra pedig, hogy eleinte nekem mennyire volt kedvem hozzá, már nem emlékszem, de mivel egy férfinak minden adandó alkalmat meg kell ragadnia – hiszen ki tudja, mikor lesz legközelebb lehetősége szexelni –, így valószínűleg belementem.

Éjszaka volt, és egy játszótéren voltunk.
Nyáron történt ugyan, de este már kimondottan hidegre fordult az idő, rajtam meg nem volt meleg ruha.
Álmos is voltam, és ideges is, mivel ilyet még nem csináltunk valószínűleg soha Fannival, Netti előtt meg biztosan nem.
Nyilván nem állt fel a farkam.
Ez nem volt sajnos annyira rendkívüli, de erről majd máskor.
Lényeg, hogy önmagában is elég ciki volt, hogy nem áll fel, de ráadásul még alapból kicsi is a farkam.
Ha feláll, akkor szerintem még nagyobb is picivel, mint az átlag, de alaphelyzetben baromi nevetséges.
Innentől garantált volt, hogy ebből nem lesz semmi.

Próbáltam jelezni, hogy részemről ez ennyi lett volna, de ezt Netti nem fogadta el ilyen könnyen.
Ezt megelőzte pár perc próbálkozás egyébként.
Rámült, hogy ne tudjak elmenekülni, és azt mondta, hogy inkább élvezzem, más pasi mit meg nem tenne ezért.
Pontosan persze nem ezt mondta, de valami hasonlót.
Fanni már megszokta mindkettőnktől, hogy vannak fura kattjaink, főleg, ha szexről van szó.
Ezek eltűréséhez már hozzászokott, rendszerint elintézte az ilyeneket egy „de betegek vagytok” eldünnyögésével.
Valószínűleg úgy gondolhatta, hogy gyorsabban vége lesz, ha nem ellenkezik, szóval a szokott módon kissé unottan, beletörődve abba, hogy most meg kell tenni, amit meg kell tenni nekikezdett.
Gondolom ő sem akart szégyenben maradni, nem tudom.
Mindenesetre szopott tovább, már amit lehetett a lankadt pöcörőmön.
Netti okoskodott, hogy Fanni bénán csinálja, ezért nem áll fel, majd ő megmondja, hogyan kell.
Ilyen az, amikor egy nő 5 perc leforgása alatt bassza földhöz két ember önbecsülését is.
Persze, biztosan ő a szar, nem simán csak kibebaszottul hideg van, és nyilvános helyen vagyok először két nővel.

Próbáltam menekülni, de mivel a kb. 55-60 kilós Netti rajtam tehénkedett, ez szinte reménytelennek tűnt.
Főleg úgy, hogy nem tűnhetett menekülésnek, hiszen az férfiatlan.
Maximum leüthettem volna, de gondolom érthető, hogy miért nem tettem.
Mai fejjel lehet, hogy megtenném, szerintem simán indokolt lenne.
Szóval a dolog így folytatódott éveknek tűnő percekig, amég fel nem adták.
Aztán, hogy megaláztatásom teljes legyen, mikor lekecmergett rólam Netti én felpattantam, hogy minél gyorsabban magam mögött hagyhassam megsemmisülésem színhelyét.
Tettem volna mindezt, ha nem vágódok el a betonon, mint biciklis a villamossínen.
Ugyanis Netti súlyától elgémberedtek a lábaim, és még jó ideig nem tudtam járni.
Természetesen kinevettek.
És természetesen én voltam a szar lúzer, akinek nem áll fel, és cserbenhagy két nőt.
Fanni is engem hibáztatott a kudarca miatt, ez érezhető volt rajta.
Bár valószínűleg magát is legalább ennyire okolta.
Pedig ez csak a körülmények miatt alakult így, meg esetleg a lelki problémáim miatt.
Érdekes módon Nettire akkor senki nem volt mérges.

Soha életemben nem éreztem még magam ennyire megalázva, és ilyen nyomorúságos, haszontalan lúzernek.
És főleg az zavart, hogy tehetetlen voltam.
Nem menekülhettem el, azt csináltak velem, amit csak akartak.
Pedig fizikailag erősebb voltam.
Mit tehettem volna mégis?
Mi garantálja, hogy ilyesmi nem történik meg újra?
Ilyenek nyomasztottak sokáig – néha még ma is -, amég nem sikerült eltemetnem magamban a dolgot.
Fel nem dolgoztam, addig dédelgettem ezt a ragályt magamban, amíg ki nem nőttem, és magam mögött nem hagytam azt az énem, aki akkor voltam.

A legdurvább az egészben nem ez.
Még régebben – mielőtt kibasztak volna faceről, életem és emlékeim egy részével együtt, köszi facebook – szóval akkoriban vitatkoztam femi picsákkal a metoo és az Isztambuli egyezmény kapcsán, hogy mennyire kirekesztő, és mennyire nem veszi figyelembe azt, hogy férfiakat is megerőszakolhatnak/bántalmazhatnak.
Ezzel a témával és úgy általában az antifeminizmussal már foglalkozom pár éve, így régóta napirenden van nálam ez a téma.
Sajnos akkora a látencia, annyira cikinek érzik a férfiak, ha bántalmazzák őket, hogy nem nagyon vannak adatok arról, hogy férfiakat is ér erőszak, hiszen nem mernek rendőrségre menni.

Szóval vitatkoztam, és nem tudtam konkrét példát felhozni.
Mindig jöttek a kérdések és okoskodások „mégis hogy lehet megerőszakolni egy féfit?”, „meg tudják magukat védeni, hisz erősebbek, nem?”, „a férfiak élvezik az ilyesmit...”, „egy nő miért erőszakolna meg bárkit?”.
Vagy hasonlók, pontosan nem emlékszem, de kb. ilyenek szoktak lenni.
Sokat gondoltam rá, hogy milyen jó lenne egy saját sztori, hogy az orruk alá tolhassam.
Jó lenne?
Persze, miért ne, annyiszor aláztak már meg nők, ennyit kibírnék, ha lenne egy ekkora áldozatszerep-adu a kezemben, amire nem tudnának mit írni.

Jó fél-1 évvel később döbbentem rá véletlenül, amikor eszembe jutott ez a sztori...
Valszeg azért mert kivertem rá..., ja, érdekes, hogy egy egyértelmű trauma is mennyire... intenzív élmény, ha valakinek esélye sincs amúgy a szexre.
Meg már nem érzem annyira gáznak, hiszen azóta más ember lettem, legalábbis erősen remélem.
Visszakanyarodva...
Ekkor döbbentem tehát rá, hogy baszki, engem megerőszakoltak.
És nem elég, hogy megerőszakoltak, de még nekem kellett szarul éreznem magam évekig, hogy nem vágtam hozzá jó képet, és nem izgultam fel.
Aztán rájöttem, hogy faszom, ezt én sem fogom elmesélni, ez annyira meredek, hogy mégsem lenne túl jó precedens. :D

De lesokkolt, hogy évekig nem esett le, hogy nem az én hibám, és nem én vagyok az értéktelen szar.
Főleg, hogy már évek óta foglalkozom ilyenekkel, mint már írtam.
Nem jöttem rá, hogy ez nem ajándék volt két nőtől, amit én elbasztam, hanem erőszak.
Kicsit most is gombóc van a torkomban, inkább a megkönnyebbülés, és az önfeledt önsajnálat végett, semmint a szomorúság, vagy a harag miatt.
Elmeséltem már ezt azthiszem, de csak akkor, amikor már nem volt igazi trauma jellege.
Amikor már kitombolta magát az a betegség, amit ez okozott a lelkemben.
Vagy lehet, hogy akkor is elpanaszoltam már a barátaimnak, de csak mint mellékes dolgot, kissé elbagatellizálva a jelentőségét.
Sőt, még inkább hencegtem is vele talán, hogy két csajjal voltam egyszerre.
Hogy ez valójában milyen volt, azt biztos, hogy csak később meséltem el, ha egyáltalán...
De nem volt jelentősége, sajnos a legjobb barátom nem tud ilyenekben segíteni, mert neki ilyen problémái nem voltak, és mert nem az a lelkizős típus.
Olyan igazi, sztereotipikus férfi.
Most azért is könnyebbültem meg, mert így talán lesz, aki megérti, hogy min mentem keresztül.

Szóval ezért rühellem többek között a nőket, és a feminista hazudozást.
Ha csak simán megbaszott volna valaki egy sikátorban, én jobban örültem volna.
Vagyis akkor valószínűleg nem, de ha most választanom kéne, ezerszer inkább választanám.
De nem, én nem lehetek áldozat, én kussoljak, nem tudhatom, mit éreznek szegény nők.
Például szegény nők, akik megerőszakoltak és tönkrebaszták az életemet 17%-al kevesebbet keresnek.
Erről érdemes beszélni ugye?
Ez az igazi probléma mi?
Az a szaros 17% baszottul fontosabb, mint egy ember nyomorúságos élete, igaz?
Na, sikerült a végére csak felbasznom magam... :D

Összességében én már rájuk kettejükre nem haragszom.
Nettire egy kicsit, de azt majd megírom máskor, hogy miért pontosan.
De Fannira úgy igazán nem.
Hiszen nem ő akarta tulajdonképpen, és neki is bizonyítania kellett a csaja előtt, hogy nem beszari.
És ő is szopott (szóvicc, érted), valószínűleg neki sem hiányzott ez az egész.
Haragúdni a társadalomra haragszom, ami leszarja, ha nekem valami fáj.
Mert ugye nem születtem puncival, így nekem nincs jogom áldozatnak lenni, nekem nem jár a megértés, a szeretet, és a biztonság.
Ők ketten azért tették ezt, mert azt tanulták, hogy ez a normális.
Ettől még megbüntetném őket, de nem indulatból, csak az igazság nevében.

Remélem mindenkinek tanulságos volt, azt hiszem jönnek még ilyenek, igazából kezd tetszeni ez a magamból kiírogatós dolog.
És ezzel talán többet is teszek másokért, mint a – egyébként nagyon frappáns és lényeglátó :D – okfejtő cikkekkel.

A bejegyzés trackback címe:

https://heminezopont.blog.hu/api/trackback/id/tr715522782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

The Cortez · http://redstyleschool.blog.hu/ 2020.08.02. 21:46:02

„Ettől még megbüntetném őket, de nem indulatból, csak az igazság nevében”

És miért nem tszed?

The Cortez · http://redstyleschool.blog.hu/ 2020.08.02. 21:48:58

@Vészmadár.: Gondolom emiatt szokták ajánlani a pszichológusokat, hogy kibeszéld magadból a dolgot. Egyébként, ha a pornófüggőség miatt van bajod, akkor aztán dumálhatsz akár magaddal, akár az orvosoddal.

Hemi12 2020.08.03. 00:09:17

@The Cortez:
Hogyan büntetném meg őket?
Egyfelől lecsuknának.
Ami nem akkora baj, ha mondjuk több tucat ilyen nővel tudnék cserébe kibaszni.
De kettővel...
Amúgy sérthetetlenek.
Netti terhes lett és a gyerekkel a hasában dohányzott, majd mikor megszülte leszarta és állami gondozásba került a kölök.
Mármint elvették tőle, mert nem törődött vele.
És nem csukták le kiskorú veszélyeztetése miatt.
Most akkor én mit tehetek, amit meg is úszok?
A törvény az ő oldalán áll, és én még kevésbé vagyok védendő, mint egy újszülött, pedig abból is jól jött ki.
Fannira meg nem haragszom már annyira.
Annyi nő van, akit jobban gyűlölök aktuálisan...
Volt később akivel kibasztam egyébként.

lucius01 2020.08.03. 14:13:14

@Hemi12: "Volt később akivel kibasztam egyébként."

Hogyan?

The Cortez · http://redstyleschool.blog.hu/ 2020.08.03. 14:59:03

@Hemi12: Miért csuknának le? Azt írtad, volt akin bosszút álltál. Én sem szélsőséges dolgokra gondoltam.

„Netti terhes lett és a gyerekkel a hasában dohányzott, majd mikor megszülte leszarta és állami gondozásba került a kölök”

Ez tipikus.

„Mármint elvették tőle, mert nem törődött vele.”

De legalább elvették.

Hemi12 2020.08.03. 23:42:25

@The Cortez:
Én szélsőséges dolgokra gondoltam... :D
Volt, akin bosszút álltam, és az sem volt legális.
Csak nagyon felbasztam az agyam.
Hát velük úgy nem hiszem, hogy ki lehet baszni.
Sunyi nem szeretek lenni, egyenesen meg nem éri meg.

Hemi12 2020.08.03. 23:46:04

@lucius01:
Elmondom nagyjából, hátha nem lesz baj belőle.
Kicsaltam egy csajtól kompromittáló fotókat és megzsaroltam velük.
Nem túlzok azzal, hogy nem volt öreg akkoriban, és hát most sem.
Mondhatni igen fiatal volt.
Ennél mélyebb részletekbe már tényleg nem bocsátkozhatok. :D
De zaklatta a húgomat, szóval azért nekem is van némi jogi alapom, ha nem is túl erős.
süti beállítások módosítása