Antifeminista vélemény és életmód blog

Hemi nézőpont

Hemi nézőpont

Az igazi, az esélyek és a holdra szállás

2020. április 18. - Hemi12

A holdra szállással kapcsolatban sokan gondolják úgy, hogy valójában nem történt meg.
Erre számos érvet is felhoznak, ennek nagy része egyszerűen megcáfolható.
És a holdra szállás pártiak azt hangoztatják, hogy mivel nincs megdönthetetlen bizonyíték az ellenkezőjére, ezért a holdr aszállás igenis, megtörtént.

Annyit már az elején leszögznék, hogy ezzel kapcsolatban nincs konkrét véleményem.
Olvastam régebben érveket és elenérveket is, valamennyi jártasságom van a témában, de csak nagyon minimális.
Ezért nem is foglalok állást a kérdésben, bár inkább úgy gondolom, hogy nem történt meg.
Mármint erre látok picivel nagyobb esélyt.
Viszont ez most lényegtelen.

Csakhogy arra nem gondolnak a magukat nagyon tudományosnak és okosnak gondoló, ezen vitatkozó emberkék, hogy mi van akkor, ha nem történt meg a holdra szállás, viszont nincs erre semmilyen bizonyíték?
Igen, arra gondolok, hogy tökéletesen eljátszhatták az egészet.
Elvben ugye az oroszokat akarta ezzel megtévszteni a NASA.
És komolyan azt gondolják emberek, hogy a teljes orosz tudományos világ átbaszásához készített kamuról majd önjelölt igazságkutatók le fogják tudni rántani a leplet?
Lehet, hogy igen, de valószínűbb, hogy nem.
És ha az oroszok is benne vannak, és az embereket akarták átverni közösen, akkor is végtelen forrás áll a rendelkezésükre, nem fognak gagyit csinálni.

Vagyis akkor honnan lehet tudni, hogy megtörtént-e?
Sehonnan.
Ezt valószínűleg soha nem tudjuk meg.
Elméletileg lehetséges, hogy hamisítvány, hiszen az kevésbé költséges, és veszélyes, ráadásul nem is biztos, hogy elég fejlettek voltak akkor egy valódi holdra szálláshoz.
Meg ugye a lebőgés kockázata sincs egy kamu esetében.
A Ruszkikat megkellett előzniük, tehát van indíték dögivel, ergó megtöténhetett.
Innentől biztosat egy tudományos igényességű ember egyszerűen nem mondhat.

Azért is írtam ezeket, hogy nyilvánvaló legyen mindenki számára az, hogy az ész érveket és a bizonyítékokat nem kell túlbecsülni.
Keveset tudunk, ezért nem lehetünk biztosak semmiben.
És jobb a józan paraszti észre, illetve a logikára hagyatkozni, mint „tényekre”.

Mit értek ez alatt a gyakorlatban?
Megkérdezed a nődet, hogy megcsalt-e.
Mit fog mondani?
Azt, hogy nem.
Ez mit jelent?
Semmit.
Vagy tökéletesen hazudik, és jól rejtegeti a bizonyítékokat, vagy valóban hűséges.
Sokkal biztosabban lehet tudni, ha megcsalt, és van rá bizonyíték, mondjuk láttad.
Akkor is tévedhetsz, de annak nyilván nagyon kicsi az esélye.
Viszont azt, hogy nem csalt meg, egyszerűen nem tudhatod.
Megkérdezni értelmetlen, és az, hogy nem találsz terhelő dolgokat sem jelent semmit, csak annyit, hogy vagy nagyon jól csinálja, vagy te vagy nagyon hülye.
Mit lehet tenni?
Következtetni lehet.
Volt rá oka?
Volt rá lehetősége?
Milyen a személyisége?
Hajlamos ilyesmire, esetleg a környezetében ez elfogadott?

Ezekből a kérdésekből, és az azokra adott válaszokból le lehet vonni következtetéseket.
Lehet tippelni arra, hogy mekkora eséllyel csalt meg.
De biztosat sajnos nem lehet tudni soha, és ez sok férfi idegeit őrölte már fel.

És most következik az ok, amiért ezt az egészet leírtam.
Ez pedig a következő:
Nem érdemes keresni a kivételeket, mert soha nem lehetsz biztos abban, hogy megtaláltad.
Vannak rendes nők?
Talán...
És?
Könnyen lehet, hogy azt hiszed, találtál egy rendes nőt.
Aztán kiderül 20 évvel később, hogy végig csalt, csak nagyon ügyesen csinálta.
Vagy soha nem derül ki, és egy hazugságban éled le az életed.
Ezért kell arányokban és nem egyedi esetekben gondolkodni.
Mivel nem tudhatod azt, amit nem tudsz.
Nem vagy mindentudó.
Ezért nem érdemes várni és reménykedni.
Mert 10 az 1-hez az esélyed mondjuk, és ezen lehet javítani, vagy rontani, de semmiképp sem lehet elkerülni az esetleges tévedést.
El kell engedni az idealista hozzáállást, és minimalizálni, egyúttal el is fogadni a kockázatot, vagy lemondani az egészről.

Sokan olyan szinten nem értik ezt, hogy képesek saját unokatestvéreiket felhozni, mint pozitív női példa.
Hogy ő milyen rendes családanya, mennyire odaadó, hogy szereti a férjét...
Honnan tudod?
Mondta?
Ne nevettess már...
Minden második kékfényes interjú azzal kezdődik, hogy „Pedig olyan rendes embernek ismertem”.
Mert nem ismerted baszki.
Az ember még saját magát sem nagyon ismeri, nemhogy másokat!

Remélem sikerült mindenkit ésszerűbbé oktatnom, és tanulságos volt, amit írtam!

A bejegyzés trackback címe:

https://heminezopont.blog.hu/api/trackback/id/tr3215622568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása