Ez az első filmkritika, illetve inkább elemzés, amit írok, és nem véletlenül esett erre a filmre a választás.
Szerintem bárkiben, aki megnézi mély nyomot hagy, akkor is, ha egyébként utálja a francia libsi filmeket.
Tulajdonképpen az alkotáson napokig lehet gondolkodni, nem csak azon, hogy mi a mondanivalója, vagy melyik szereplő pozitív, illetve negatív, hanem azon is, hogy milyen célból készült.
Elsőre talán tűnhet egy libsi filmnek, egy propaganda, ami azt akarja bizonygatni, illetve belenevelni emberekbe, hogy lehet ugyanolyan vonzó egy lábak nélküli ember is (vagy ronda, csóró, stb., bármilyen fogyatékosság behelyettesíthető).
Mind egyformán értékesek vagyunk, stb., mind ismerjük ennek a lényegét.
Talán ez is az egyik mondanivalója, de ennél azért jóval több.
Bár vannak benne olyan dolgok, amik nem tetszettek, de hozzá kell tenni, hogy van egy olyan érzésem, hogy ezt a filmet nem szeretni kell, hanem elismerni, hogy ez a valóság.
Ugyanis amit mindenek előtt el lehet róla mondani, hogy végtelenül realisztkus.
De kezdjük talán a szereplők bemutatásával, pontosabban azzal, hogy én milyennek látom őket.
Illetve akik régen látták, azok hátha így jobban emlékeznek majd.
Aki pedig még nem látta, az nézze meg, mert úgysem lesz anélkül érthető a folytatás, plusz érdemes végigülni azt a 2 órát.
Adott egy alfa, aki küzdősportoló, kigyúrt, de nem túl okos, ráadásul nagyon megbízhatatlan és felelőtlen, ettől függetlenül aránylag becsületesen dolgozik, valószínűleg főként a fiáért.
Milyen meglepő, hogy mégis minden nő vele akar kúrni, pedig igazi anti-jellem.
A színészről szólva elég hiteles, fizikum tekintetében is van egy kis háj rajta, ami realisztikusabbá teszi a figurát.
A filmekben minden melós alfa úgy néz ki, mint egy testépítő verseny előtt pár héttel.
Ez pedig irreális, itt kicsit jobb a helyzet.
Másik szereplőnk egy csaj, aki delfinidomárként dolgozik, másodállásban pedig szűzkurva és házisárkány.
A férje egy igazi kis papucs, a nő gyakran bulizik esténként, félre is kúr, a csávó pedig kiabál vele ezért.
Aminek természetesen semmi hatása nincs.
Főszereplő alfánknak van egy kisfia, akinek igazából személyiséget csak elnagyoltan adtak.
Kisfiú, akit elhagyott az anyja, aki ráadásul drogot csempésztetett vele.
Bántalmazó anya?
Egy francia filmtől nem is rossz, ugye?
Lesz még jobb is!
Alfánknak van egy nővére (nem emlékszem, lehet, hogy a húga, de lényegtelen), aki próbál segíteni a gyerek felnevelésében, bár leginkább csak saját magát akarja jó színben feltüntetni.
Legalábbis az alfának ez az érzése vele kapcsolatban, és nekem is, bár ezen lehet vitatkozni, a film nem egyértelmű ezzel kapcsolatban.
Szóval csapjunk is bele az érdekes részbe!
A csajt baleset éri, amputálni kell mindkét lábát.
Ezek után mély depresszióba esik – nyilván, ez mindenkivel így lenne – és az öngyilkosság is megfogalmazódik benne.
Miután kezd kijönni az álomszerű poszttraumás állapotból van egy érdekes monológja.
Arról beszél, hogy mennyire imádta, hogy mindenki őt nézi, és felizgatja a férfiakat a látványa.
Magyarul imádott szűzkurválkodni, mint minden nő.
Nade ez egy francia libsi filmben így nyíltan kimondva?
Ugye, hogy egyre inkább szimpatikus alkotás?
Leginkább az a problémája, hogy már senki sem fogja őt kívánni.
Nos ebből látszik, hogy mennyire nyomorultul érzi magát egy nő, ha úgy kell élnie, mint a férfiak többségének: figyelem, szex, gyengédség nélkül, miközben látod másokon, hogy mennyire undorral tölti el őket a látványod, és nem is álmodhatsz arról, hogy bárki valaha felizgul tőled.
Számomra a film egyik legnagyobb tanulsága.
Tudom, gonosz dolog, de kívánom minden nőnek, hogy egyszer az életében tapasztalja ezt meg.
Máris egészen másképp fogja látni a férfiakat.
Kicsit ugyanakkor mókás, hogy amiatt panaszkodik, hogy nem szexelt a balesete óta.
Ami hozzávetőleg 6 hónapot jelent, de inkább olyan 4-et.
Hát... durva.
Férfiak között igen gyakori, hogy évek, vagy évtizedek óta nem kellenek a kutyának sem.
De sebaj, hiszen mégiscsak egy nőről van szó.
Olyan nincs, hogy ne kapjon faszt.
És kap is.
De még milyet!
Alfánk személyesen döngeti meg.
Lehet emiatt fújolni a filmet, hogy tipikusan romkomos dolog, hogy mindenki megtalálja az igazit, minden nőnek jár az alfa, és így ez a film is lesüllyed ezek szintjére.
Csak a helyzet az, hogy ez a valóság.
A nők mindig kapnak szexet.
És ezért nem a filmre kell haragúdni.
A csavar a sztoriban nem más, mint az, hogy a csaj azt akarja, hogy úgy bánjanak vele, mint a többi nővel.
Mintha mi se történt volna.
Alfánktól pedig ezt kérni sem kell, pont ugyanúgy csalja meg fűvel-fával a nőt minden szánakozás nélkül, mint bárki mást azelőtt, pont ugyanannyira leszarja, és pont ugyanolyan érzéketlenül szexel vele eleinte.
A csajnak persze ez nem elég jó, ő birtokolni akarja az alfát ezért elkezd hisztizni.
Mit csinál erre egy igazi férfi?
Semmit.
Leszarja.
Had hisztizzen.
Majd ha nem ér el semmit, vagy normálisan kommunikál, vagy abbahagyja.
Így a nő kénytelen normálisan, őszintén kimondani, hogy ő többet akar, és szeretné, ha rendesen járnának.
Ez meg is történik.
Nagyon érdekes, hogy a csajszi magától értetődőnek veszi először, hogy hűséges hozzá az alfa, csak később esik le neki, hogy ez mennyire nem így van.
Annak ellenére, hogy saját bevallása szerint is csalta a volt pasiját, és ugye folyamatosan szűzkurválkodott is.
Hiszen egy rokkantat megcsalni és összetörni a szívét?
Hát micsoda szörnyeteg!
Adja meg a fogyatékosságnak azokat az előjogokat, mint mindenki más.
Ahogy a szegény, elesett nőnek is.
Őket kötelező pátyolgatni, és rendesen viselkedni velük!
Az alfa viszont úgy tűnik tanult gender studiest, és mindenkivel tökéletesen egyenlően bánik.
Érdekes fricska ez a femik számára, amit valószínűleg ők észre sem vesznek, hiszen a film egy nő számára csak egy alfa és egy elesett szegény nő románca, semmi több.
Vissza kicsit a sztori elejére.
Mielőtt az alfával találkozott volna – és ekkor még ugye volt lába – folyamatosan szűzkurválkodott, emiatt pedig a pasija üvöltözött vele.
Mikor viszont találkoztak főhősünkkel, a csávót jól lecseszte ribancunk, hogy többé márpedig nem parancsolgat neki.
Nagyon érdekes, hogy hogyan reagálnak a nők az alfaszagra.
Egyből elkezdett szerencsétlen béta ellen lázadni, amint látótávolságba került egy potenciális alfa kúrópajtás, holott bétánk csak annyit akart, hogy a nője ne hajnali 2-kor kerüljön elő részegen, összeverve.
Tényleg micsoda elvárások, mit képzel az ilyen?!
És tudjátok, itt még nem ér véget a bűnlajstrom.
A pasi alacsony, és nem is nagyon vonzó.
Micsoda szemétésg, hogy ilyen pasik egyáltalán léteznek!
Ami még említésre méltó az az alfa személye.
Én nem tudom, hogy szimpatikus legyen-e nekem.
Talán igen, azt hiszem az.
Határozott, nem csicskul be a nőknek, és gerince is van.
Persze csak abban becsületes, amit ő fontosnak gondol, nem másoknak akar megfelelni.
Nem kimondottan jó apa, de törődik a fiával, és valóban az életre neveli.
Olyan férfi mintát ad, akire fel lehet nézni, és ez sokkal többet ér egy fiúnak, mint a kedvesség.
Így, ha felnő, talán puncit is kap majd, és nem vehetik hülyére a nők, nem nyomorítják majd meg lelkileg.
Feltétel nélküli szeretetet az anyjától kéne kapnia, bár mivel nincs anyja, így ebben is hiányt szenved szerencsétlen.
Ezért próbál is gondoskodni róla az apja, és törődni vele, ami rendszerint nem sül el túl jól.
Tökéletesen bemutatja, hogy mi tetszik a nőknek, milyen férfiakra buknak.
Nem kedves, nem együttérző, nem intelligens és humora sincs igazán.
Számomra egy olyan személy, aki őszintén viszonyul az emberekhez, nem játsza meg magát, és mellette mások sem tudják ezt megtenni.
Számomra összességében pozitív volt a film, bármennyire sztereotip a férfiakkal szemben is sok szempontból, valójában nagyon jól bemutatja az életet.
Egy libsi mázzal leöntött pofon a valóságtól, ami remélhetőleg sokakat felébreszt és elgondolkodtat.
Szerencsére femiknek is emészthetően van legyártva, valószínűleg ennek köszönhető, hogy elkészülhetett.
