Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi a különbség nők és férfiak között az erkölcs, illetve a becsületesség tekintetében.
Talán sikerült megfejtenem ezt a kérdést, talán nem, mindenesetre úgy hiszem, hogy közelebb jutottam a dolog nyitjához.
Érdekes különben, hogy ezzel kapcsolatban nem sok eszmefuttatást olvastam eddig internetszerte.
Pedig sok cikk születik arról, hogy mik a nők és a férfiak közötti különbségek fizikum, intelligencia, párkeresés, kommunikáció, érzelmek és sok egyéb tekintetben.
Vágjunk hát bele ebbe a hiánypótlónak mondható írásba!

Hihetnénk elsőre azt, hogy a nők erkölcsösebbek/szelídebbek/együttérzőbbek.
Holott ez korántsem igaz.
Ha megnézzük, hogy hány magzatgyilkosság történik évente, akkor nem egészen ezt a képet kapjuk.
Az állatkínzással kapcsolatban is azt láthatjuk, hogy a nők közel azonos számban követnek el bűncselekményeket.

Ahol különbségek fedezhetők fel, az például a nemierőszakok száma.
Itt most tekintsünk el attól, hogy nem ismertek a pontos adatok, hiszen nagy a látencia, és sok a hamis vád is.
Azért nagyjából – a nemi arányok tekintetében - valószínűleg pontosak a statisztikák.
Vagyis a férfiak követnek el több erőszakot.
Ennek viszont pusztán annyi az oka, hogy a férfiak jobban vágynak a szexre, erősebbek, a nőket könnyebben meg lehet erőszakolni, illetve a férfiak nehezebben jutnak partnerhez, valamint a férfiak életében kiemelten fontos az, hogy dominánsak legyenek.
Vagyis ebből sem az jön le, hogy a nők erkölcsösebbek, pusztán ők nem kerülnek olyan élethelyzetbe, hogy ilyesminek az elkövetése eszükbe jusson.
De ha eszükbe is jutna, akkor is nehezebb dolguk lenne, hiszen egy férfit nehezebb megerőszakolni, és erősebb is sokszor.

Érdekes megnézni, hogy például zaklatások, vagy erőszakok terén a melegek és egyéb, átlagostól eltérő szexuális irányultsággal rendelkező emberek esetében mi a helyzet!
Vagyis érdemes lenne, de erről még kevesebb információ áll rendelkezésre – Magyarországon tudtommal semmennyi – mint a férfiakat szúlytó szexuális erőszak esetén, és pláne, mint a nők elleni nemi erőszakkal kapcsolatban.
De személyes tapasztalataim szerint, és azon igen kevés adatból, amiket találtam, arra következtetek, hogy a nők nők ellen legalább annyi erőszakot követnek el, mint férfiak férfiak ellen, de inkább többet!
Vagyis ebből is az derül ki, hogy a nők csak azért nem erőszakolják meg a férfiakat, mert nem tudják, és nem azért, mert nem akarják, vagy az erkölcseik akadályozzák őket.

Felmerülhet a kérdés, hogy mégis miért akarna egy nő megerőszakolni egy férfit, ha a nők nem vágynak a férfiakra.
Nos a válasz egészen egyszerű: ugyanazért, amiért a férfiak egy része megerőszakolja a nőket.
Vagyis hatalomgyakorlás a céljuk.
Nem pedig a szexuális vonzalom kiélése.
Ez alól nyilván kivételt képez az, amikor az erőszak úgy következik be, hogy normális szex történik, csak épp az egyik fél időközben meggondolja magát, vagy eleve nem akart szexelni, de ismerték egymást az elkövetővel.
Hogy ez véleményem szerint mennyire számít erőszaknak, azt nem itt fogom kifejteni, de jogilag annak számít.
Azonban ha idegent erőszakolnak, akkor az esetek döntő többségében pusztán a dominancia és nem a nemi vágy kiélése áll a háttérben.
Ahogy valószínűleg sok családtag által elkövetett erőszak esetében is.

Ami viszont elő szokott fordulni - és igen keveset beszélnek róla, pedig annyira nem ritka -, hogy egy nő zsarolással próbál rávenni egy férfit a szexre, vagy akár egy kapcsolat folytatására.
Például ha a főnöke, vagy olyan információja van a férfiról, aminek nem kéne kitudódnia.
Erre persze csak akkor van szüksége, ha a férfi már házas, és becsületes, vagy nem kívánja már a nőt, de van valamilye, amire a nőnek szüksége van (pl.: pénz, érzelmi biztonság, kaland, presztízs, stb.).
Foglalkozzunk most kicsit az első esettel, vagyis a munkahelyi erőszakkal, ahol a férfinak családja van.
A legtöbbször pont az ilyen férfiak igen vonzók a nők – és főleg az idősebb nők – számára.
Itt már nem olyan nehéz az erőszak, hiszen senki sem akarja elveszíteni a munkáját, és valószínűleg kívánja is az illető férfi a szexet – hiszen a férfiak ösztönösen kívánják a minél több partnerrel történő együttlétet – vagyis technikai akadálya sem lenne a dolognak.
Amiért ez mégis erőszak, az az a tény, hogy a férfi normális esetben nem egyezne bele.
Hiszen becsületes, és szereti a feleségét.
Ettől még persze vágyik a szexre, csak éppen a felesége fontosabb számára.
Nehéz ezt a látszólagos ellentétet egy hipergámia által vezérelt nőnek megértenie, de attól még sok esetben ez a helyzet.

Azért írtam le mindezt, hogy világos legyen: a nők legalább ugyanannyira erőszakosak, és erkölcstelenek, csak másképp.
De mik azok a különbségek, amik mégis látványosabbá teszik a férfiak erkölcstelenségét?
Lássuk:

Roma felebarátaink azon – jelentősnek mondható - részénél, akiknél nem működött az integráció zökkenőmentesen, jellemzően a családmodell igen egyszerű.
Apuka és a nagyobb fiúgyerekek lopnak, anyuka a háztartást viszi, a kisebb gyerekek pedig hozzák a segélyt.
Vagyis a család részben a lopásból él.
A börtönbe viszont csak apuka megy, hiszen ő az, aki ténylegesen elkövette a bűncselekményt.
Az már senkit sem érdekel, hogy felé ez elvárás, és utána abból a pénzből a haszon jelentős részét a gyerekek és az asszony élvezi.
Vagyis a férfi bűnözőként van elkönyvelve, a nő pedig legtöbbször becsületes családanyaként, vagy egyenesen áldozatként.
Holott ő is részesedik a pénzből, gyakran támogatja a férjét, sőt, sokszor felbújtó, börtönbe viszont nem neki kell mennie.
Ez persze nagyon sok esetben van így, nem csak a romáknál.
A golddigger nőstények is sokszor egy adócsaló, vagy még rosszabb pali mellett állapodnak meg.
A pénzből részesednek, a felelősségre vonásból már nem.
És ugye kifelé ez úgy jön le, hogy a férfiak gyilkolnak, lopnak, csalnak, hazudnak, míg a nők kis ártatlan angyalkák, hiszen a börtönök férfiakkal vannak tele.
A helyzet azonban az, hogy a nők kockázatmentesen juthatnak hozzá ugyanahhoz a mocskos pénzhez, amiért a férfiaknak meg kell „dolgozniuk”, és nagy kockázatot kell vállalniuk.
Akkor mégis miért sodornák magukat veszélybe azzal, hogy saját maguk csinálnak „üzletet”?
Láthatjuk, hogy bár törvényileg a férfiak követnek el több bűnt, azonban erkölcsileg a nők legalább ugyanannyira romlottak.

Ráadásul a legtöbb bűncselekményt nők miatt követik el.
Hiszen a pénz legtöbbször arra kell egy férfinak, hogy a nők szemében legyen „valaki”.
Ez persze magánügy, erről még önmagában nem tehetnek a nők.
Viszont az már érdekes, hogy egy „rosszfiú” mennyire felkapott a hölgyek körében.
És itt most nem tilosban parkolásról van szó, hanem mondjuk emberölésről.
Keveset beszélnek róla, de néha azért előkerül, mint „érdekesség”, hogy milyen elképesztő mennyiségű szerelmes levelet kapnak egyes börtönben ülő életfogytosok.
Vajon egy tisztességes férfi hány szerelmes levelet kap élete során?
Jó eséllyel egyet sem.
És a legtöbb férfi életében a legnagyobb motiváció – amire a média rátesz még egy lapáttal – a nők elismerése.
Nem nehéz összerakni, hogy ha valaki azt tapasztalja, hogy egy bűnöző ekkora elismerést kap a nőktől, és számára a nőktől érkező pozitív visszajelzés a legfőbb motiváció, akkor jó eséllyel bűnöző lesz.
Egyszóval a nők bűnözésre „nevelik” a férfiakat.
Majd csodálkoznak, hogy mitől ilyen agresszívak, és elkönyvelik őket úgy, hogy ők a társadalom „gonoszabbik” fele.

Van még egy érdekes dolog, amit nem igen hallottam még senkitől, pedig egészen fontos lehet, amennyiben igaz.
Véleményem szerint a legnagyobb különbség, ami talán az eddig taglalt passzív/aktív különbségnél is fontosabb az a következő:
A férfiak erkölcse belülről, míg a nőké kívülről jön.
Vagyis a férfiak azt nézik, hogy mit éreznek helyesnek, mire nevelték őket, és mik a természet, valamint az emberi lét alaptörvényei.
A nők pedig azt nézik, hogy mi az, ami mások szerint erkölcsösnek számít.
Mi az, ami társadalmilag elfogadott, és milyen visszajelzéseket kapnak a környezetüktől.
Ezt sokan hiszik megfelelési kényszernek, de nem az.
Erről is lesz szó valamikor.
Szóval idomulás a környezethez...
Vigyázat!
Ez nem azt jelenti, hogy a nők erkölcsösek, ha a körülöttük élők azok!
Van, hogy direkt hágják át a környezetük szabályait, hogy provokáljanak, vagy felhívják magukra a figyelmet.
Ez pusztán annyit jelent, hogy az erkölcsöt a környezetük szerint definiálják maguknak.
Hasonlóképpen minden férfi sem erkölcsös, de a legtöbb az erkölcsöt az ősi „szabályok” szerint határozza meg.
Persze nem ennyire fekete-fehér a helyzet, női világban élünk, tehát a férfiakra is nagy hatással van a női „gondolkodás”.
Illetve nyilván mindenkiben van mindkét nemből, értjük gondolom, yin yang, 80/20, stb.

Ez így eléggé kusza, úgyhogy mondok pár példát!
A nők gyakran nagyon fontosnak tartják az illemet.
Fontosabbnak, mint a tényleges erkölcsöt.
Gyakorta hallani híradóban néniket, ahogy azt mondják „ó, hát soha nem gondoltam volna, hogy ilyet tesz, olyan illedelmesen köszönt mindig”.
Vagyis a nők fejében ez tényleg úgy jelenik meg sokszor, hogy aki kellemes jellem, az nem lehet velejéig gonosz.
A férfiak alapesetben leszarják az illemet.
Sokkal fontosabb számukra az, hogy az illető őszinte-e, bátor-e és megvédi-e adott helyzetben a  gyengébbet.
Ezek közül a nők számára maximum az utolsó fontos, hiszen ők a gyengék.
Az őszinteség valójában nem érdekli a nőket, bármennyire is hangoztatják.
A párválasztásnál sem, saját maguknál meg pláne, hiszen még maguknak is baromi gyakran hazudnak.
A bátorság maximum addig számít a nőknek, amég nem áll szemben a biztonsággal és az anyagi javakkal.
Vagyis inkább olyannal jönnek össze, akik rendőrt hívnak, ha probléma van, és nem verekednek.

Talán szemléletesebb, ha azt mondom, hogy ha mindenki elfogadná azt, hogy bárkit meg lehet ölni, aki csúnyán néz egy nőre, szerintem a nők elég hamar hozzászoknának, hiszen ha mindenki normálisnak tartja ezt, akkor biztos erkölcsös is.
Körülbelül ez az Isztambuli egyezmény.
Nem véletlen, hogy mindig a nők azok, akik minden ilyen divatőrületet magukba szippantanak, legyen szó abortuszpártiságról, migránssimogatásról, vagy gyerekek nemének megváltoztatásáról.
Megölni egy magzatot normális, míg egy kisbabát vagy egy nőt bántani föbenjáró bűn, hiszen az nem elfogadott.
Disznók millióit legyilkolni vágóhidakon normális, de na valaki bánt egy aranyos kiscicát, az egy elmebeteg nyomorult.
Kivéve, ha kiherélteti, hiszen az normális, mindenki csinálja, ellenben delfinek fogát kivenni, hogy közöttük lehessen úszkálni, hát az nyilván állatkínzás.
És még lehetne sorolni...

A nők mindig azt nézik, hogy mi normális és trendi, nem pedig azt, hogy mi helyes és igazságos.

Ez persze nem feltétlenül baj, hiszen ez azt jelenti, hogy a nők azt tartják legtöbbször szem előtt, hogy mindenkinek jó legyen, a férfiak pedig azt, hogy igazságos és hasznos legyen valami.
Előbbi az egyén, utóbbi a társadalom érdekeit szolgálja.
Mindenesetre érdemes ezzel tisztában lenni.
Mint ahogy azzal is, hogy a bírói szakma elnőiesedett, ahogy a pedagógia is.
A szavazók többsége pedig nő, ahogy az elsődleges szülő is.
Ez pedig ahhoz vezet, hogy lassan a női erkölcs válik egyeduralkodóvá.
Ez a folyamat viszont rendkívül káros, mert így a természet törvényei lassan kivesznek, helyüket pedig az érdekek mentén legyártott, egyénekre szabott új világnézet veszi át, amit jelenleg liberalizmusnak neveznek (helytelenül).

Védekezzünk együtt az új feminin világnézet terjedése ellen, és juttassuk el minél több emberhez az igét!
Valamint mindenki szedje be rendszeresen a piros piruláját, hogy meglegyen a nyájimmunitás. ;)