Nemrég volt a nemzetközi nő(sajnáló)nap.
Ennek apropóján írom most ezt, bár nem tudom, hogy mennyire lesz értelmes eszmefuttatás, de hátha... :D

Szóval nézzük elsőként, hogy van-e ennek bármi értelme?
Vagyis nézzük, hogy miről szól ez egyáltalán, mert ez sem világos.
A nőkről (mint minden), ez mondjuk tiszta.
De ezen túlmenően...

Elméletileg és deffiníció szerint a női egyenjogúságról szólt eredetileg.
Most is elvben erről szól, de mivel szerintem már elérték ezt, így már semmi értelme a részemről.
És sokan így vannak ezzel, szóval...
Illetve törvényileg egyértelműen elérték, erről nem is igen lehet vitatkozni.

Meg akkor minek a virág?
El vagy nyomva?
Puff, nesze virág!
Most... mivan?
Minek ajándék?
Vagy ez valami hála?
Kollektíven a nők felé?
Mert ez nem „bizonyos” nők napja, vagy „szeretett” nők napja, vagy „elismerést érdemlő” nők napja, vagy „hasznos” nők napja.
Ez minden nő napja.
Mit tettek kollektíven a nők?
Vagy akár a férfiak, vagy bárkik?
Gyereket szülnek?
De egyfelől nem szülnek, másfelől nem mindegyik, és ugye ott van erre külön egy anyák napja.

Akkor mi?
Vagy ez valami bűntudat vezérelte kiengesztelés?
Miért?
Mert eltartjuk őket, vagy mert felhúztunk nekik egy civilizációt?
Már aki, ugye...
De viccen kívül.
Mit tettünk mi kollektíven elenük, mint csoport?
Megerőszakolják őket néha, igen.
És?
Most ezért MINDEN férfi kollektíven érezze szarul magát, mert van köztünk pár, aki erőszakol?
Fogadok, hogy az erőszakolók nem vesznek ilyenkor virágot.
De ha mégis ezért indokolt, akkor tényleg egy szaros virág, meg pár cikk megold bármit?
Akkor viszont, ha nincs igazam, és a nők olyan szörnyen el vannak nyomva, akkor mégis miért nem valami konkrét dolog történik?
Továbbra is rejtély...

Egy értelme azért mégis van.
Plusz egy nap, amikor csak a nőkről beszélnek.
Ez amúgy is így van, de van erre még egy külön nap is.
Hogy érezd, mi a legfontosabb!
Ez olyan Április 4-e.
Minden a kommunizmusról szólt, de azért még április negyedike is.
Hogy mi az apropója... nem mindegy?
Amit a nők éppen akarnak.
A lényeg, hogy ők legyenek a figyelem középpontjában.

Minél inkább róluk van szó, annál többet gondolnak rájuk.
És ez hatalom.
Ha te töltöd ki valakinek az idejét, akkor van felette hatalmad.
Hiszen én is éppen erről gondolkodok, ez van rám hatással.
És ebben a túlzottan igergazdag világban aki csak egy másodpercet is szerez a másik figyelméből/idejéből/nergiáiból, az nagy hatalommal bír.
Gondoljunk csak bele, hogy mekkora biznisz a reklám!
Vagy milyenek a politikai pártok.
Nem az számít, hogy mi a véleményed, hanem az, hogy mennyire tudod azt egyeduralkodó nézetté tenni, és mennyi felületet tudsz szerezni magadnak.
Miközben persze áldozatnak állítod be magad, azt sugallva, hogy téged üldöznek és betiltanak, sőt, elnyomnak.
Mert ugye mindenki a gyengébbnek drukkol, és elképesztő verseny folyik a 21. században, hogy ki a leggyengébb.

Másról nem is szabad beszélni, mint arról, hogy milyen gyengék a nők.
Persze nem így, hiszen akkor szexista macsó vagy!
Elismerően!
A nők kurvára erősek, csak a gyenge, ostoba, gonosz férfiak elnyomják őket, ők indulnak nehezebb helyzetből.
Önellentmondás?
Nem, nem az, te vagy a rohadt nőgyűlölő, ha nem érted.
Amúgy sem érteni kell, hanem végre támogatni a nőket.
Ők értik.
Legyen ennyi elég!