Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi a különbség nők és férfiak között az erkölcs, illetve a becsületesség tekintetében.
Talán sikerült megfejtenem ezt a kérdést, talán nem, mindenesetre úgy hiszem, hogy közelebb jutottam a dolog nyitjához.
Érdekes különben, hogy ezzel kapcsolatban nem sok eszmefuttatást olvastam eddig internetszerte.
Pedig sok cikk születik arról, hogy mik a nők és a férfiak közötti különbségek fizikum, intelligencia, párkeresés, kommunikáció, érzelmek és sok egyéb tekintetben.
Vágjunk hát bele ebbe a hiánypótlónak mondható írásba!

Hihetnénk elsőre azt, hogy a nők erkölcsösebbek/szelídebbek/együttérzőbbek.
Holott ez korántsem igaz.
Ha megnézzük, hogy hány magzatgyilkosság történik évente, akkor nem egészen ezt a képet kapjuk.
Az állatkínzással kapcsolatban is azt láthatjuk, hogy a nők közel azonos számban követnek el bűncselekményeket.

Ahol különbségek fedezhetők fel, az például a nemierőszakok száma.
Itt most tekintsünk el attól, hogy nem ismertek a pontos adatok, hiszen nagy a látencia, és sok a hamis vád is.
Azért nagyjából – a nemi arányok tekintetében - valószínűleg pontosak a statisztikák.
Vagyis a férfiak követnek el több erőszakot.
Ennek viszont pusztán annyi az oka, hogy a férfiak jobban vágynak a szexre, erősebbek, a nőket könnyebben meg lehet erőszakolni, illetve a férfiak nehezebben jutnak partnerhez, valamint a férfiak életében kiemelten fontos az, hogy dominánsak legyenek.
Vagyis ebből sem az jön le, hogy a nők erkölcsösebbek, pusztán ők nem kerülnek olyan élethelyzetbe, hogy ilyesminek az elkövetése eszükbe jusson.
De ha eszükbe is jutna, akkor is nehezebb dolguk lenne, hiszen egy férfit nehezebb megerőszakolni, és erősebb is sokszor.

Érdekes megnézni, hogy például zaklatások, vagy erőszakok terén a melegek és egyéb, átlagostól eltérő szexuális irányultsággal rendelkező emberek esetében mi a helyzet!
Vagyis érdemes lenne, de erről még kevesebb információ áll rendelkezésre – Magyarországon tudtommal semmennyi – mint a férfiakat szúlytó szexuális erőszak esetén, és pláne, mint a nők elleni nemi erőszakkal kapcsolatban.
De személyes tapasztalataim szerint, és azon igen kevés adatból, amiket találtam, arra következtetek, hogy a nők nők ellen legalább annyi erőszakot követnek el, mint férfiak férfiak ellen, de inkább többet!
Vagyis ebből is az derül ki, hogy a nők csak azért nem erőszakolják meg a férfiakat, mert nem tudják, és nem azért, mert nem akarják, vagy az erkölcseik akadályozzák őket.

Felmerülhet a kérdés, hogy mégis miért akarna egy nő megerőszakolni egy férfit, ha a nők nem vágynak a férfiakra.
Nos a válasz egészen egyszerű: ugyanazért, amiért a férfiak egy része megerőszakolja a nőket.
Vagyis hatalomgyakorlás a céljuk.
Nem pedig a szexuális vonzalom kiélése.
Ez alól nyilván kivételt képez az, amikor az erőszak úgy következik be, hogy normális szex történik, csak épp az egyik fél időközben meggondolja magát, vagy eleve nem akart szexelni, de ismerték egymást az elkövetővel.
Hogy ez véleményem szerint mennyire számít erőszaknak, azt nem itt fogom kifejteni, de jogilag annak számít.
Azonban ha idegent erőszakolnak, akkor az esetek döntő többségében pusztán a dominancia és nem a nemi vágy kiélése áll a háttérben.
Ahogy valószínűleg sok családtag által elkövetett erőszak esetében is.

Ami viszont elő szokott fordulni - és igen keveset beszélnek róla, pedig annyira nem ritka -, hogy egy nő zsarolással próbál rávenni egy férfit a szexre, vagy akár egy kapcsolat folytatására.
Például ha a főnöke, vagy olyan információja van a férfiról, aminek nem kéne kitudódnia.
Erre persze csak akkor van szüksége, ha a férfi már házas, és becsületes, vagy nem kívánja már a nőt, de van valamilye, amire a nőnek szüksége van (pl.: pénz, érzelmi biztonság, kaland, presztízs, stb.).
Foglalkozzunk most kicsit az első esettel, vagyis a munkahelyi erőszakkal, ahol a férfinak családja van.
A legtöbbször pont az ilyen férfiak igen vonzók a nők – és főleg az idősebb nők – számára.
Itt már nem olyan nehéz az erőszak, hiszen senki sem akarja elveszíteni a munkáját, és valószínűleg kívánja is az illető férfi a szexet – hiszen a férfiak ösztönösen kívánják a minél több partnerrel történő együttlétet – vagyis technikai akadálya sem lenne a dolognak.
Amiért ez mégis erőszak, az az a tény, hogy a férfi normális esetben nem egyezne bele.
Hiszen becsületes, és szereti a feleségét.
Ettől még persze vágyik a szexre, csak éppen a felesége fontosabb számára.
Nehéz ezt a látszólagos ellentétet egy hipergámia által vezérelt nőnek megértenie, de attól még sok esetben ez a helyzet.

Azért írtam le mindezt, hogy világos legyen: a nők legalább ugyanannyira erőszakosak, és erkölcstelenek, csak másképp.
De mik azok a különbségek, amik mégis látványosabbá teszik a férfiak erkölcstelenségét?
Lássuk:

Roma felebarátaink azon – jelentősnek mondható - részénél, akiknél nem működött az integráció zökkenőmentesen, jellemzően a családmodell igen egyszerű.
Apuka és a nagyobb fiúgyerekek lopnak, anyuka a háztartást viszi, a kisebb gyerekek pedig hozzák a segélyt.
Vagyis a család részben a lopásból él.
A börtönbe viszont csak apuka megy, hiszen ő az, aki ténylegesen elkövette a bűncselekményt.
Az már senkit sem érdekel, hogy felé ez elvárás, és utána abból a pénzből a haszon jelentős részét a gyerekek és az asszony élvezi.
Vagyis a férfi bűnözőként van elkönyvelve, a nő pedig legtöbbször becsületes családanyaként, vagy egyenesen áldozatként.
Holott ő is részesedik a pénzből, gyakran támogatja a férjét, sőt, sokszor felbújtó, börtönbe viszont nem neki kell mennie.
Ez persze nagyon sok esetben van így, nem csak a romáknál.
A golddigger nőstények is sokszor egy adócsaló, vagy még rosszabb pali mellett állapodnak meg.
A pénzből részesednek, a felelősségre vonásból már nem.
És ugye kifelé ez úgy jön le, hogy a férfiak gyilkolnak, lopnak, csalnak, hazudnak, míg a nők kis ártatlan angyalkák, hiszen a börtönök férfiakkal vannak tele.
A helyzet azonban az, hogy a nők kockázatmentesen juthatnak hozzá ugyanahhoz a mocskos pénzhez, amiért a férfiaknak meg kell „dolgozniuk”, és nagy kockázatot kell vállalniuk.
Akkor mégis miért sodornák magukat veszélybe azzal, hogy saját maguk csinálnak „üzletet”?
Láthatjuk, hogy bár törvényileg a férfiak követnek el több bűnt, azonban erkölcsileg a nők legalább ugyanannyira romlottak.

Ráadásul a legtöbb bűncselekményt nők miatt követik el.
Hiszen a pénz legtöbbször arra kell egy férfinak, hogy a nők szemében legyen „valaki”.
Ez persze magánügy, erről még önmagában nem tehetnek a nők.
Viszont az már érdekes, hogy egy „rosszfiú” mennyire felkapott a hölgyek körében.
És itt most nem tilosban parkolásról van szó, hanem mondjuk emberölésről.
Keveset beszélnek róla, de néha azért előkerül, mint „érdekesség”, hogy milyen elképesztő mennyiségű szerelmes levelet kapnak egyes börtönben ülő életfogytosok.
Vajon egy tisztességes férfi hány szerelmes levelet kap élete során?
Jó eséllyel egyet sem.
És a legtöbb férfi életében a legnagyobb motiváció – amire a média rátesz még egy lapáttal – a nők elismerése.
Nem nehéz összerakni, hogy ha valaki azt tapasztalja, hogy egy bűnöző ekkora elismerést kap a nőktől, és számára a nőktől érkező pozitív visszajelzés a legfőbb motiváció, akkor jó eséllyel bűnöző lesz.
Egyszóval a nők bűnözésre „nevelik” a férfiakat.
Majd csodálkoznak, hogy mitől ilyen agresszívak, és elkönyvelik őket úgy, hogy ők a társadalom „gonoszabbik” fele.

Van még egy érdekes dolog, amit nem igen hallottam még senkitől, pedig egészen fontos lehet, amennyiben igaz.
Véleményem szerint a legnagyobb különbség, ami talán az eddig taglalt passzív/aktív különbségnél is fontosabb az a következő:
A férfiak erkölcse belülről, míg a nőké kívülről jön.
Vagyis a férfiak azt nézik, hogy mit éreznek helyesnek, mire nevelték őket, és mik a természet, valamint az emberi lét alaptörvényei.
A nők pedig azt nézik, hogy mi az, ami mások szerint erkölcsösnek számít.
Mi az, ami társadalmilag elfogadott, és milyen visszajelzéseket kapnak a környezetüktől.
Ezt sokan hiszik megfelelési kényszernek, de nem az.
Erről is lesz szó valamikor.
Szóval idomulás a környezethez...
Vigyázat!
Ez nem azt jelenti, hogy a nők erkölcsösek, ha a körülöttük élők azok!
Van, hogy direkt hágják át a környezetük szabályait, hogy provokáljanak, vagy felhívják magukra a figyelmet.
Ez pusztán annyit jelent, hogy az erkölcsöt a környezetük szerint definiálják maguknak.
Hasonlóképpen minden férfi sem erkölcsös, de a legtöbb az erkölcsöt az ősi „szabályok” szerint határozza meg.
Persze nem ennyire fekete-fehér a helyzet, női világban élünk, tehát a férfiakra is nagy hatással van a női „gondolkodás”.
Illetve nyilván mindenkiben van mindkét nemből, értjük gondolom, yin yang, 80/20, stb.

Ez így eléggé kusza, úgyhogy mondok pár példát!
A nők gyakran nagyon fontosnak tartják az illemet.
Fontosabbnak, mint a tényleges erkölcsöt.
Gyakorta hallani híradóban néniket, ahogy azt mondják „ó, hát soha nem gondoltam volna, hogy ilyet tesz, olyan illedelmesen köszönt mindig”.
Vagyis a nők fejében ez tényleg úgy jelenik meg sokszor, hogy aki kellemes jellem, az nem lehet velejéig gonosz.
A férfiak alapesetben leszarják az illemet.
Sokkal fontosabb számukra az, hogy az illető őszinte-e, bátor-e és megvédi-e adott helyzetben a  gyengébbet.
Ezek közül a nők számára maximum az utolsó fontos, hiszen ők a gyengék.
Az őszinteség valójában nem érdekli a nőket, bármennyire is hangoztatják.
A párválasztásnál sem, saját maguknál meg pláne, hiszen még maguknak is baromi gyakran hazudnak.
A bátorság maximum addig számít a nőknek, amég nem áll szemben a biztonsággal és az anyagi javakkal.
Vagyis inkább olyannal jönnek össze, akik rendőrt hívnak, ha probléma van, és nem verekednek.

Talán szemléletesebb, ha azt mondom, hogy ha mindenki elfogadná azt, hogy bárkit meg lehet ölni, aki csúnyán néz egy nőre, szerintem a nők elég hamar hozzászoknának, hiszen ha mindenki normálisnak tartja ezt, akkor biztos erkölcsös is.
Körülbelül ez az Isztambuli egyezmény.
Nem véletlen, hogy mindig a nők azok, akik minden ilyen divatőrületet magukba szippantanak, legyen szó abortuszpártiságról, migránssimogatásról, vagy gyerekek nemének megváltoztatásáról.
Megölni egy magzatot normális, míg egy kisbabát vagy egy nőt bántani föbenjáró bűn, hiszen az nem elfogadott.
Disznók millióit legyilkolni vágóhidakon normális, de na valaki bánt egy aranyos kiscicát, az egy elmebeteg nyomorult.
Kivéve, ha kiherélteti, hiszen az normális, mindenki csinálja, ellenben delfinek fogát kivenni, hogy közöttük lehessen úszkálni, hát az nyilván állatkínzás.
És még lehetne sorolni...

A nők mindig azt nézik, hogy mi normális és trendi, nem pedig azt, hogy mi helyes és igazságos.

Ez persze nem feltétlenül baj, hiszen ez azt jelenti, hogy a nők azt tartják legtöbbször szem előtt, hogy mindenkinek jó legyen, a férfiak pedig azt, hogy igazságos és hasznos legyen valami.
Előbbi az egyén, utóbbi a társadalom érdekeit szolgálja.
Mindenesetre érdemes ezzel tisztában lenni.
Mint ahogy azzal is, hogy a bírói szakma elnőiesedett, ahogy a pedagógia is.
A szavazók többsége pedig nő, ahogy az elsődleges szülő is.
Ez pedig ahhoz vezet, hogy lassan a női erkölcs válik egyeduralkodóvá.
Ez a folyamat viszont rendkívül káros, mert így a természet törvényei lassan kivesznek, helyüket pedig az érdekek mentén legyártott, egyénekre szabott új világnézet veszi át, amit jelenleg liberalizmusnak neveznek (helytelenül).

Védekezzünk együtt az új feminin világnézet terjedése ellen, és juttassuk el minél több emberhez az igét!
Valamint mindenki szedje be rendszeresen a piros piruláját, hogy meglegyen a nyájimmunitás. ;)

A minap ismét belefutottam valami érdekesbe a facebookon.
Egy videót találtam, aminek röviden annyi volt a lényege, hogy egy csaj egy meglehetősen alacsony szobában fellendítette a lábát, majd az a plafonhoz ragadt, mivel a cipője talpán pillanatragasztó volt.
Tehátmagyarul függőleges spárgában kellett állnia onnantól.
Egy ott tartózkodó férfi (valami ismerőse lehetett, talán a pasija) elkezdte ebből a szorult helyzetéből kiszabadítani a csajt, elég bénán, és sikertelenül.
Ez eredetileg azthiszem valami pillanatragasztónak volt a reklámja.
Az érdekes nem is ez, hanem a kommentek voltak.

A kommentek egy része arra irányult, hogy miért nem veszi ki egyszerűen a lábát a cipőből.
Ez is érdekes lesz, erre majd visszatérek.
A másik része az embereknek viszont vagy azt ecsetelte, hogy mekkora balfasz már a pali, hogy nem kettyintette meg a csajt, míg a másik fele azt nehezményezte, hogy egy nemierőszak elkövetését indokoltnak tartanák egyesek egy magatehetetlen nőn.

Tehát akkor vizsgáljuk meg több szempont szerint ezt az esetet:


1. „Miért nem baszta meg?”

Érdekes, hogy egy férfira mekkora társadalmi nyomás nehezedik, hogy mindig, minden percben „férfi” legyen.
Vagyis mindig akarjon baszni, mert amennyiben nem akar, úgy egy nyámnyila, buzeráns, aszexuális, impotens barom.
És akkor a nők azon csodálkoznak, hogy a férfiak miért akarnak folyton egyből szexelni a „lassú haladás” helyett.
Amúgy arra miért nem gondolt senki, hogy lehet szimplán csak családos a pali, és hűséges?


2. „Aki egy ilyen helyzetet kihasznál, az erőszakoló!”

És itt jön a képbe az, hogy „miért nem vette ki egyszerűen a lábát, miért maradt széttet lábakkal”.
Azért, mert azt akarta, hogy megdugják.
Legalábbis a valóságban ezt akarta volna, ha eltekintünk egy pillanatra attól, hogy ez egy reklámfilm.
Az a baj, hogy a femináci agymosásnak köszönhetően már elfelejtődött az, hogy miként kell észrevenni, ha egy nő „finom utalást tesz”.
És sok csávó kajakra beszopja, hogy az illető hölgy „bajban van” és ahelyett, hogy jól megadnák neki, amire vágyik (megbasznák), inkább nekiállnak kiszabadítani.
Persze egy igazi Redpiller/MGTOW egyiket sem tenné, hanem inkább nyitna egy sört, és nézné, hogy mikor unja meg a szórakozást a hölgyemény.

Ez a női flörtölés, és annak mangina félreértése volt.
Szerintem a reklám lényege is ez akart lenni.
Csak hála a „csak az igen az igen” kultúrának, már írásos beleegyezést kell kérni egy nőtől a szexhez, így az ilyen utalások teljesen elfelejtődtek.
Meg ugye manapság a nők túl elkényeztetettek az efféle „játszadozáshoz”.
Inkább ülnek, és várják a sültgalambot.
Vagyis nem, nem erőszakoló, aki kihasznál egy ilyen helyzetet, hanem vette a lapot.
Persze ha tényleg bajban lett volna a csaj, akkor valóban erőszakoló lenne, de gondolom ezt mondanom sem kell...


3. „Na látszik, hogy a férfiak mindig csak a szexre gondolnak egyből”.

Ez a mondat a „miért nem baszta meg?” kommentekre vonatkozott.
Igen, a férfiaknak a szexről a szex jut eszükbe.
Egy alulöltözött csaj széttett lábakkal...
Nyilván, ki a fasz asszociál a szexre?
Hát mindenki, még a nők is, csak a femináci picsák nem.
Ugyanis a reklám direkt szexuális jellegű.
Vagyis az a beteg, akinek más jut eszébe róla.
Elég érekes lenne, ha egy gyorsétterem reklámjától nem éhes lenne valaki, hanem mondjuk arra gondolna, hogy milyen jó lenne sportolni, vagy aludni.

És elérkeztünk a másik elváráshoz, ami szöges ellentétben áll az elsővel: egy férfi soha ne kívánja a szexet!
Mert... mert... a szex az rossz... vagy nemtudom....
De ne kívánják már azok a szemét férfiak...
Vicces, hogy a nők milyen hangosan ágálnak egy olyan „hibája” ellen a férfiaknak, aminek jóformán mindent köszönhetnek.
Gyakorlatilag az összes nő a férfiak szexuális manipulációja révén éri el, amit akar.
Ha ez nem lenne, akkor mindenért meg kéne dolgozniuk! :D
Persze ők nem ezt akarják, hanem azt, hogy se dolgozni, se szexuális ellenszolgáltatást nyújtani ne kelljen.
Járjon a nőknek minden ingyen és alanyi jogon.


4. „Mekkora lúzer már, hogy nem baszta meg a csajt!”/„Egy ilyen szituációt bűn nem kihasználni!”

Érdekes, hogy a férfiak hogyan vélekednek: ha nem dugsz, amikor csak lehet, akkor nem biztos, hogy lesz valaha máskor lehetőséged.
Ez részben igaz, de ugyanakkor annyira eszeveszettül béta hozzáállás.
Tökéletesen rávilágít arra, hogy a férfiak mennyire ki vannak szexuálisan szolgáltatva a nők kényének-kedvének.
De ha egy férfi minden szembjövő alkalmat elfogad, akkor a nőknek egyrészt az jön le, hogy az adott pasi rá van szorulva a szexre, vagyis esendő és manipulálható a szex által, másrészt ez csak még jobban erősíti azt, hogy a nők minél kevesebbet szexeljenek, hiszen rájönnek általa, hogy a dolog valóban működik: minél kevesebb a szex, annál könnyebben manipulálható a férfi.

Mindenesetre amikor valaki azt mondja, hogy a férfiak mindig csak basznak felelőtlenül fűvel-fával, akkor jusson eszünkbe, hogy ez a legtöbb férfi fejében úgy jelenik meg: most, vagy jó eséllyel soha.
Szóval egy szex előtt nagyon is gondolkodik egy férfi, és teljesen racionálisan tudatában van annak, hogy amennyiben önmegtartóztató, úgy lehet, hogy egész életében cölibátusban kénytelen élni.
Könnyű a nőknek úgy felelősségteljesnek lenni – a poén egyébként az, hogy nem azok -, hogy bármikor lefeküdhetnek gyakorlatilag bárkivel.

Amiért megírtam ezt a cikket az az, hogy tökéletes társadalmi kórképet ad.
Az emberek nincsenek már tisztában azzal, hogy hogyan működnek a nők, hogyan a férfiak, és mi is az a humor.
És itt nem egy emberről van szó, hanem több százról, ami Magyarországhoz, és egy eldugott videóhoz képest elképesztő szám.
Főleg arányaiban durva, mivel nem volt senki – ahogy láttam, vagy legalábbis nem likolták elegen, hogy előre kerüljön – aki elmagyarázta volna a sok csököttagyúnak, hogy mi a helyzet.
Bár ezt a fiúknak az anyatejjel kéne megukba szívniuk, mert amennyiben ilyen szinten nincsenek képben a nők kommunikációjával és úgy általában az élettel, úgy az élet keresztül fog rajtuk taposni előbb-utóbb.

Tanulság: fogyasszatok napi legalább 1db Piros Purulát, hogy elkerüljétek az agyrágó bogarat.
Tehát, ahogy a mondóka szól: minden nap egy pirula, s a femiknek nincs nyoma! ;)

Mikor egyik – általam nagyra becsült – antifeminista kolléga facebook oldalát olvasgattam szembejött egy érdekes komment egy feminista nőtől.
Azt taglalta, hogy mennyire nagyszerű dolog a feminizmus és mekkora szükség van rá.
Azt persze nem sikerült kiszedni belőle, hogy mégis miért van rá szükség, mi az, amiben a nők hátrányt szenvednek jelenleg.
Szórakoztató, és egyben ilyesztő volt a tudatlansága és az, hogy mennyire durván bemutatta az általam is említett női vitatechnikák széles tárházát.
Nem tudta, hogy mit is akar pontosan, de azt nagyon akarta.

Ami a lényeg, hogy ránéztem a facebook profiljára.
Kíváncsi voltam, hogy vajon találok-e még hasonló gyöngyszemeket.
Nem keresgéltem sokat, így nem is találtam a feminizmussal kapcsolatos dolgokat, viszont felleltem egy talán annál is durvább agymenést.

Illető hölgyről kiderült, hogy ökofeminista.
Nem baj az, a környezetvédelem valóban fontos dolog.
Viszont az egyik bejegyzésnél azt hittem, hogy valaki valamilyen feledtébb kiváló anyagot tett a kávémba.
Körülbelül arról volt szó, hogy a szokásos kifutófiú hozta a kaját hozzájuk, de új biciklije volt.
Mint kiderült nem volt a réginek semmi baja, csak épp szeretett volna egy újat.
Ökofeministánk nem is teketóriázott, nyíltan megmondta neki, hogy mekkora egy szar alak, és miatta fog kipusztulni a  bolygó.
Najó, nem így mondta pontosan. :D
Tulajdonképpen csak beleírta a bejegyzésébe, hogy ez a mentalitás fogja eredményezni az emberiség pusztulását.
Nem pontosan idéztem, mert nem emlékszem, de a lényege ez volt.

Tegyük félre, hogy ki az az elmebeteg, aki ilyen hülyeségekkel baszogat egy szerencsétlen futárt.
Meg ráadásul ezt a hőstettet még ki is írja facebookra!!! :D
Nézzük csak az érveket, mint mindig!
Ha tetszik, ha nem, egy kapitalista világban élünk.
Ahol vannak szegények és vannak gazdagok.
Namost a szegényeknek hatalmas segítség – de nem csak nekik, hanem a spórolósabb középosztálynak is -, hogy a gazdagok lecserélik azokat a cuccokat, amik még ugyan használhatóak, de nem elég trendik, vagy szükségük van egy jobbra.
Így a szegényebbek is hozzájuthatnak használtan a prémiumabb termékekhez.
Nekem személy szerint a legtöbb cuccom használt.
A kerékpárom, a G25 szimulátorkormányom, a PC-m, sok edzésfelszerelésem...
Ha mindent teljes áron kéne megvegyek, akkor nem lenne semmim.
És ezzel sok ismerősöm is hasonlóképpen van.
Miért használjon valaki valamit, amivel nincs megelégedve, ha használhatja valaki olyan is, akinek szüksége van rá?
Egyáltalán nem biztos, hogy a futár kidobta a biciklijét, de ha így is tett, akkor is tuti, hogy valaki kiguberálta.

Ebből is látszik, hogy mennyire elfajult gondolkodása van azoknak, akik egy kis védett, rózsadombi villából filozofálgatnak.
Teljesen elrugaszkodott az illető hölgy a valóságtól, és az általa valahonnan összeszedett félinformációkból alakított ki magának saját univerzumot.
Ami az egésszel a probléma, hogy ezt rá akarja kényszeríteni más emberekre is.
Arról nem is beszélve, hogy ő maga számítógépet használ, emellett pedig Facebookot.
A lázadás és a világmegváltás így eléggé hiteltelen.
A kerékpár pedig a legkörnyezetkímélőbb jármű.
Jöhetett volna autóval is.
Egyszóval a felesleges baszogatás, és a más szemében a szálkát is kombinációja ez a nőszemély.

Azért írtam cikket erről, mert tényleg borzasztó tipikus gondolkodás ez.
Meg persze tökéletesen megerősíti mindazt, amiről eddig papoltam.

Ja, és a slusszpoén: miért rendel kaját, miért nem termeli meg magának, ha annyira aggódik a környezetért?
Más faszával könnyű verni a csalánt, nemde?

Gyakran vádolnak azzal – és szerintem ezt a legtöbb a témában tartalmat előállító ember elmondhatja magáról -, hogy általánosítok.
Erről majd lesz még szó, mint női vitatechnika, de most nézzük meg inkább azt, hogy miért jó és szükséges az általánosítás.


1.  A kivételeket sorolni túl macerás

Az első ok az, hogy túl bonyolult állandóan leírni azt, hogy „tisztelet a kivételnek/a többségük/nagy részük/némelyik”.
Elég prózai, de a leggyakoribb oka az általánosításnak.
Ehhez tartozik még az is, hogy amennyiben valaki kivételekről beszél, illik említeni néhányat.
Ez pláne igen bonyolulttá teszi a dolgot, és elviszi egy teljesen másik irányba a cikket.

Mondok egy példát:

Alap szöveg: A csirkék között jól megkülönböztethetők a tojók és a kakasok az ivari kétalakúságuknak köszönhetően.

Polkorrekt szöveg, ami kielégíti a feminin egyedeket: A csirkék között legtöbbször jól megkülönböztethetők a tojók és a kakasok az ivari kétaalkúságuknak köszönhetően, azonban gyakran előfordulnak átmenetek, főként akkor, ha nincs egy adott állományban kakas.
Ilyenkor előfordul, hogy a „tyúkok” egy része tojik ugyan, viszont sarkantyúval rendelkezik, meghágja a többi tyúkot, és kakasokéhoz hasonló viselkedésmintákat is követ.

Látható, hogy a második szöveg több, mint kétszer olyan hosszú.
És ha valaki nem foglalkozik a csirkék tartásával, elég, ha annyit tud, hogy van a kakas, meg van a tyúk, mert az esetek 99%-ára ez igaz.
Ha mindig fel kéne sorolni a kivételeket, akkor soha nem jutnánk egyről a kettőre.


2. Az emberi természet – és az életben maradás – alapja az általánosítás

Az ember tudja, hogy a zöld lámpánál át lehet kelni a zebrán.
Persze lehet, hogy van olyan autós, aki nem veszi észre a lámpát, és elüti a gyalogost, de azért mindenki tudja, hogy a zöld a biztonságos, a piros meg nem.
Ez egy általánosítás, ami működik is az esetek 99,9%-ában.
Ez az általánosítások dolga.

Az ember folyamarosan általánosít, hiszen így tanul.
Ha a gyerek 5-ből 4-szer leesik valahonnan, akkor rájön, hogy az veszélyes, és nem megy fel hatodszor, hiába volt olyan, hogy nem esett le.
Még egy 5 éves is képes felfogni, hogy nem érdemes sokat foglalkozni a kivételekkel, ezt csak a feministáknak kell külön elmagyarázni.

Ha az ember viharfelhőt lát, akkor nem azon gondolodik, hogy vajon ez most mit jelenthet, hanem fog egy esernyőt a biztonság kedvéért, hiszen 10-ből 8-szor ez esőt jelent.
Az állatok is általánosítanak a természetben, hiszen ha mozog a fű, akkor egyből arra gondolnak, hogy egy ragadozó bújik meg benne.
Persze lehet, hogy csak a szél volt, de mégis jobb megijedni feleslegesen, mint oroszlánvacsorának lenni.

Vagyis az általánosítás nemcsak hasznos, de természetes is.


3. Mindenki kivétel

Ami számomra a leginkább indokolttá teszi az általánosítást, az az, hogy amennyiben valaki leírja azt, hogy a „nők egy része/a legtöbb nő/kivéve a normálisabb nők”, akkor automatikusan minden nő kivételnek hiszi magát.
Hiszen a lényük szerves része, hogy ők kivételesen jók és tiszták, még a többi jó és tiszta nőnil is jobbak és tisztábbak.
Meg egyébként is kivételes, imádni való hercegnők, akikből nincs mégegy.
Mivel mindenhonnan ezt hallották, ezért el is hiszik magukról, és szépen visszamondják.
Ezt a jelenséget talán a Brian életében mutatták be legszebben:

-Ti mind egyéniségek vagytok
-Igen, mi mind egyéniségek vagyunk

Szóval amint leírja az ember azt, hogy vannak kivételek, onnantól mindenki kivétel.
Az ember így működik, szereti egyedinek hinni magát, pedig a legtöbb szempontból egyáltalán nem az.
Ez egyébként a férfiakra is igaz, de rájuk kevésbé, hogy miért, azt majd kifejtem az 5. pontban.

Így pedig képtelenség vitát generálni, vagy felkelteni a figyelmet, illetve elgondolkodásra késztetni valakit.
Bár az elég valószínűtlen, hogy egy nő magába néz, és rájön arra, hogy hogyan is működik.
De ha az ember általánosít, akkor még mindig több rá az esély.

Egyébként vitagenerálásnak tökéletes, mivel ha leír valaki egy általánosítást, akkor a femik egyből kivetkőznek magukból, és elkezdik osztani az észt.
És akkor már csak várni kell, és figyelni, ahogy lejáratják magukat.
Ennél jobb promó pedig nem is kell a félálomban tengődő bétáknak, hogy bevegyék a piros pirulát végre.

Folyt. köv....

A cím kissé félrevezető lehet, amiről szó van, az az a meglehetősen elterjedt jelenség, amikor a nők összekeverik az érveket a személyeskedéssel.
Ez oda-vissza megfigyelhető.

Vagyis előfordulhat, hogy valaki mond egy érvet, ami valami teljesen tudományos dolog, például azt, hogy a fogyást nem teszi lehetetlenné, ha valaki pajzsmirigyes, vagy azt, hogy a női agy más, mint a férfi.
Azt most tegyük félre, hogy ezek lehetnek hülyeségek, vagy lehetnek igazak, csak koncentráljunk arra, hogy ezek tudományos elméletek.
Ezt legtöbb esetben egy nő nem megcáfolni fogja, hanem megsértődik, hogy őt az előbbi esetben nyilván dagadtnak és lustának titulálták, a másodikban pedig butának.
Holott itt egyrészt nem róla van szó, hanem a biológiáról, amin nem változtat az, hogy ő mit szeretne hinni, másrészt az, hogy a nők agya MÁS nem jelenti azt, hogy ROSSZABB.
Vagyis a nők nem azt olvassák el, amit valaki ír, nem a szavakat, és azok jelentését nézik, és nem arra reagálnak, hanem megpróbálják mögélátni, hogy mi volt az illető CÉLJA!
És ezt, illetve a következő pár mondatot mindenki olvassa el mégegyszer, és baromira vésse az eszébe, mert rendkívül fontos!
Tehát: egy nő soha nem azt nézi, hogy mit mondasz, hanem azt, hogy hogyan mondod, és mi lehet rá az indítékod.
A nők az érvek helyett az érvek mögött álló embert nézik.

És itt hihetnénk azt, hogy legalább ebben a valóságot látják.
De nem.
Hiszen nyilván legtöbbször nem sértésből ír valaki ilyeneket, hanem mert szerinte ezek tények.
A nők ezeket direkt értik félre.
Hiszen a tudományos kutatásokkal és érvekkel nincs túl nagy rutinjuk, ám a megsértődéssel, az áldozatszereppel, valamint a hisztivel annál több.
Magyarul olyan mederbe terelik a vitát, ahol ők vannak előnyben: a ki a nagyobb áldozat meccsben férfi még nem nyert.

A fonákja ennek az, amikor a nők a személyeskedésüket érveknek hiszik.
Ez lényegében az összes női vitatechnikára igaz.
A buzizásra, lesajnálásra, múltban vájkálásra, és a többire, amiből legalább 30 van, és mindegyikről születik majd cikk. ;)
Szóval ők úgy gondolkodnak, hogy: nincs olyan elfogult véleménnyel a nőkről, mint a többi béta -> nem szereti a nőket -> a melegek sem szeretik a nőket -> ahaaa, szóval meleg, nyilván ezért mond ilyeneket, tehát nincs igaza.
A nők így gondolkodnak, ezért buziznak például, de ez az összes többi sértésre is igaz.
Ezeket ők tényleg komolyan gondolják, hiszen számukra csak az ember létezik, az érvek nem.
Ez az ő kifacsart valóságukban teljesen logikus és ésszerű.
És ezért nem értik, hogy miért bassza fel magát ezen valaki, hiszen ők csak „érveltek”.
Mivel az ő fejükben ezek a sértések, mind érvekként jelennek meg.
Kb.olyan ez,mint amikor egy macsak és egy kutya próbálnak haverkodni, de baromira nem értik a másik testbeszédét.

Ezt a legtöbb nő tagadni fogja, és – legtöbbször - nem azért, mert ebből ő hasznot remél.
Pusztán a nők maguk sem veszik észre, hogy ezt csinálják, mivel ez egy tudatalatti folyamat.
Hozzáteszem: a legtöbb dolgot az ember tudatalatt gondolja ki, vagyis ez nem ördögtől való.
Az viszont már érdekes, hogy amennyiben valaki ezt megpróbálja nekik elmagyarázni, ők azonnal sértésnek veszik.
Nyilván az előbb felsorolt okok miatt.
Csak azt nem értem, hogy ha a nők prédikálnak állandóan az önismeretről, meg hasonló humbug faszságokról, akkor hogy lehet, hogy ennyire nincsenek képben a saját működésük alapjaival sem?
A megfejtés – azt hiszem - végtelenül egyszerű: mert nekik így kényelmesebb, és semmi sem kényszeríti őket, hogy másképp tegyenek.
A nőknek nincs belső erkölcsi iránytűjük, ők azt teszik, amit kívülről helyesnek mondanak mások.
Vagyis külső erkölcsi iránytűjük van.
És annyi béta és feminista van, akik folyamatosan megerősítik őket abban, hogy ezek a dolgok teljesen rendben vannak így, hogy nem gondolják rossznak, amit csinálnak.

Egy logikus magyarázat egyébként a jelenségre, hogy a nőknek másmilyen felépítésű az agyuk.
Tudományosan vannak olyan kutatások, melyek azt igazolják, hogy a nők két agyféltekéje közötti információáramlás gyorsabb, mint a férfiaknál.
Ez jól hangozhat, ám meglehet, hogy ennek az a következménye, hogy a nők nem tudják elkülöníteni a két agyfélteke folyamatait.
Vagyis ezért is „keveredhetnek össze” az érvek a személyeskedésekkel.
Kérdéses, hogy ez igaz-e, de aránylag logikus magyarázatnak tűnik.

Vagyis egy nő szemszögéből ő egy ártatlan lényecske, aki csak nyugodtan akar élni, te meg megtámadod és sértegeted őt mindenféle „érvekkel”, „statisztikákkal”, meg „tényekkel”. :D

Mindenki ismeri a jelenséget, amikor melósok nők után füttyögnek.
Vagy szélsőséges esetben még rá is markolnak a kiszemelt hölgy valamely testrészére.
Nyilván, hiszen jóravaló feministáink időnként teleharsogják ezzel a témával a sajtót.
Azonban van ennek egy női változata, amiről „valahogy” senki sem beszél.
Ez pedig az a jelenség, amikor nagymamák vén szipirtyók molesztálják mások gyerekeit.
Igen, jól olvastad: a kettő gyakorlatilag ugyanaz.

Mindkét esetben egy gyengébb egyed felé tesz az erősebb egy olyan megnyilvánulást, ami számára rendszerint kellemetlen.
Csak ugye az egyik esetben mondjuk 2x nagyobb az elkövető, a másikban meg 10x.
Beleegyezés vagy engedélykérés rendszerint egyik esetben sem történik.
Mindkét esetben a reprodukciós vágy egy elfajult kifejezéséről van szó, csak első esetben a „jó lenne dugni”, míg második esetben a „jó lenne szülni” vágy verbális és néha fizikai manifesztációjáról beszélhetünk.
Vagyis igen, ha melósok tárgyiasítják a nőket, akkor a nénik is tárgyiasítják a gyerekeket!
Hoppá!
Durva mi...

Bármilyen hihetetlen, nem minden gyerek szereti, ha aszott idegenek sipítozva/gügyögve lerohanják őket.
Egyeseknek talán fura, de így van.

Arról nem is beszélve, hogy ezek kézmosás nélkül képesek megfogni egy gyereket, mondjuk valamelyik tömegközlekedési eszközön.
Ez értelemszerűen veszélyes a csecsemőre nézve.

Az meg külön káros, hogy egy gyerek azt éli meg, hogy nem kell ahhoz a beleegyezése – de rendszerint nem is tesz még csak utalást sem semmi hasonlóra az elkövető -, hogy vele fizikai kontaktust létesítsenek.
Nyilván itt most nem akarok a szélsőséges liberálisokhoz hasonlóan olyan hülyeségeket mondani, hogy a gyereknek kérjük az engedélyét, hogy kicserélhessük a pelusát.
De itt nem az anyjáról van szó, hanem vadidegen emberekről.
Nem jó, ha azt tanulja meg a gyerek, hogy egy idősebb ember azt csinál vele, amit akar, akkor is, ha az neki rossz.
És a kicsi nem azért bújik az anyja mögé, mert félénk, hanem mert rohadtul nem akarja, hogy a 25. aznap szembejövő néni is rajta élje ki a babázhatnékát.

Nyilván van olyan gyerek, aki ezt imádja.
Azonban olyan nő is van, aki szereti, ha mások a seggét fogdossák.
Ettől nem kell, hogy minden nő szeresse, és kár lenne ezekből kiindulni.
Még akkor is, ha a többség ilyen, bár én nem így tapasztaltam.

De ha simán csak verbálisan megy az abuzálás (ugye: jajj eszem a kis szíved/de megbasználak, jajj de morcos a kicsi/miért nem mosolyogsz kiscsaj), akkor is lehet az egy gyerek számára baromi kellemetlen.
Én soha nem szerettem kiskoromban, ha velem ezt csinálták, és szerintem felnőtt fejjel sem szeretné ezt senki magának.
Sok gyerek még a saját nagymamája rajongását is soknak találja.
De ugyanezt idegenektől miért kéne elviselnie?

Ráadásul az anyukának/apukának is ki kell állnia naponta tucatnyi ilyen támadást, és mindegyiket mosolyogva és kedvesen kell kezelnie.
Mert ugye mégsem küldheti el a bús picsába a vénasszonyt, hiszen akkor még ő lenne a rohadt szemét idegbeteg, akinek nem való a gyerek.

A kettő között pusztán annyi a különbség, hogy míg az egyik büntetőjogi kategória, addig a másik a világ legtermészetesebb dolga.
Vajon nem azért alakult így, mert az egyiket többségében férfiak követik el (és a férfi rossz, vagyis amit ő csinál az büntetendő), míg a másikat többnyire nők (és ugye a nő jó, vagyis amit ő csinál az csak követendő lehet)?

A másik különbség egyébként az – ami cseppet sem mellékes -, hogy egy nő önálló, és felnőtt, így tudja kezelni a szituációt (ha nem teljesen életképtelen).
Míg egy gyerek teljesen ki van szolgáltatva a felnőttek kényének-kedvének és ezáltal védtelen az ilyen szituációkkal szemben.

Ahogy a családon belüli erőszaknál, úgy itt is a feministák csak a nők érdekeit – és a férfidémonizálást - tartják szem előtt, a gyerekekről teljesen megfeledkeznek.

Ja, és egy kis humor a végére:

-Hé kiscsaj, nem lenne…
-Bocsi, de van pasim.

-Jajj, eszem azt a…
-Elnézést, de van nagymamám.

7. Az intimitás elinflálása

Ha az ember sokszor csinál valamit, az egyre kevésbé lesz jó, egyre inkább hozzászokik az illető, és elveszíti a jelentőségét/varázsát.
Ez a szexre is igaz, de éppúgy igaz a kapcsolatra is.
Ellenben egyre többre vágyik, és észreveszi azokat az apró hibákat, amiket eddig a boldogság eltakart előle.
Szóval minél több partnere violt valakinek, annál inkább veszít a dolog a varázsából, és annál inkább megszokottá és rutinná válik minden.

Egyszer szükségszerűen alábbhagy a lángolás, de véleményem szerint a kapcsolat elején fontos, hogy valami olyat éljenek át a felek, ami meghatározó jelentőségű.
Ettől sokkal szilárdabb lesz a kapcsolat a későbbiekben is, hiszen a jó közös élmények összekapcsolják az embereket.
Vagyis igazából mindenféle intenzív élmény, egy katasztrófa is.

Kialakul egy elégedetlenség és ezzel együtt egy függőség attól, hogy megtalálja azt, ami „valahol elveszett”.
Ezt pedig nem a dolgok mélyebb megértésével, vagy a szexualitás részletesebb megismerésével kívánja elérni, hiszen a nők alapvetően passzívak.
Inkább keres egy következő partnert, hátha azzal ugyanolyan jó lesz,mint előtte

Ezen felül így van mihez viszonyítani az adott kapcsolatot.
ha valakinek nincs viszonyítási alapja, az a kevésbé jót is érezheti nagyon jónak.
Akinek viszont van, az elégedetlenné válik, és elbizonytalanodik.

Ráadásul így pont azt ölik ki a kapcsolatból, amit szeretnének tőle (hiszen ezt táplálta beléjük a feminin agymosás):
A különlegességet és az egyedülállóságot.
Hiszen amiből sok van, az nem különleges, és nem jelentős.
Nem véletlenül van a nagy világvallásokban már csak egyetlen Isten.
Mert bármilyen sok is van valamiből, az EGY az mindig több.


8. Több szex, kevesebb hűség

Kutatások szerint minél több partnere volt valakinek, annál kevésbé hajlamos a hűségre a továbbiakban.
Ennek okait egyszer talán részletezem, az előző pont részben válasz erre a kérdésre.
A lényeg, hogy: NEM KURVÁBÓL LESZ A LEGJOBB FELESÉG.
Maximum eljátsza azt, hogy megtartson egy számára hasznos bétát.
Mert ugye „kiélte magát”.
Hát nem tudom, szerintem egy drogos sem fogja azt mondani, hogy „most akkor többet nem lövök/szívok, mert már elég volt, kiéltem magam”.
A függőségek és az emberi lélek legritkább esetben sem működnek így.


9. Rossz trófea

Lehet, hogy ez csúnyán hangzik, de lássuk be: sok férfi szeretne villogni a csajával.
Ahogy sok csaj is a pasijával.
És ezzel nincs is semmi baj, ez nem csak kifelé szól, de az embernek maga számára is fontos, hogy „ez az ember valamiért engem választott”.
Ez az érzés nagy önbizalmat ad, ezáltal kiegyensúlyozottabb és vonzóbb lesz az illető, kevesebb az önbizalomhiányból származó agresszió és féltékenykedés, stabilabbá válik a párkapcsolat.

Viszont ha már a fél város átment a hölgyön, akkor nem kimondottan megtisztelő a társasága.
ahogy egy olyan férfinak sem, aki már sok nővel járt.
Igen, a férfiaknál járásról és nem szexről van szó, de ezt majd máskor kifejtem.
Ilyenkor annak az esélye is igen jelentős, hogy nem szereti, csak használja a partnereit a nő.
Ez utóbbi jelenségről bővebben itt: https://heminezopont.blog.hu/2019/05/13/mi_a_ferfi_2_resz


10. Egyszer már nem vált be

Ha egy nővel már sokan szakítottak, akkor azért a normálisabb, nem teljesen béta férfiban felmerül a kérdés, hogy „Miért is?”.
Mert akkor sem mindegy ez, ha csak szexkapcsolatot keres az ember, de ha hosszútávú kapcsolatot szeretne kialakítani valaki, akkor mindenképp gyanús kell, hogy legyen.
Rendszerint ilyenkor jön a jól ismert „mert minden férfi bunkó/mindig valahogy a rosszfiúkba szeretek bele duma.
Csakhogy ilyenkor felmerülhet az emberben, hogy nem arról van-e szó, hogy a sok alfával kúrogatás után szeretné valakivel eltartatni magát, illetve titkon egy gyerek is a tervei között szerepelhet.
És ilyenkor jön képbe a következő két pont...


11. Ugye a gyerek...

Sok nőnél, aki épp most szállt le a faszkörhintáról felmerül a vágy a tartós kapcsolatra és a gyerekre.
Ennek rendszerint egy elkapkodott kapcslat, majd szakítás és egy egyedülálló anyuka – illetve egy kisemmizett apuka, de ez most nem fontos – lesz az eredménye.
Amikor az előző férfitől lenyúlt pénz elfogy, kell egy következő balek.
Gondolom mondanom sem kell, hogy nem várható el egy férfitól, hogy eltartsa más gyerekét, főleg, ha esetleg még szeretne sajátot is.
Meg ugye azzal a gyerekkel ki is kell jönni valahogy, ami nem könnyű, hiszen te váltod le az ő valódi apját.
Ez mindenképp trauma neki, ahogy a válás is, szóval ez sem egy könnyű menet rendszerint.
És persze ott van még az előző pont is, hogy mi van, ha te is úgy jársz, mint az előző jelölt.
Ehhez szorosan kapcsolódik a következő pont...


12. Mögöttes célok

Egy tapasztalt és nem fiatal nőnél igencsak fennáll a veszélye, hogy nem pusztán az adott férfira vagy szexre vágyik.
Sőt, meglehetősen valószínű, hogy egyáltalán nem akarja megismerni az adott férfit, vagy szexelni vele.
Pusztán gyereket vagy anyagi/egzisztenciális/érzelmi biztonságot szeretne.
Adni viszont maximum havonta egy szex-szerűséget hajlandó, ahhoz is nyaggatni kell.
Egy férfi viszont férfi, és EMBER, méghozzá saját személyiséggel és nem egy pénztárca/pótapuka/gyerekcsináló gép.
Ezért sok férfi választ inkább fiatal csajt, aki nagyobb eséllyel kíváncsi a férfi mögött az emberre, ráadásul szép és vidámabb is.
Vagy ha nem, legalább dugni hajlandó.
Erre egyébként a milf is sokak szerint megfelelő, ugyanis neki már rendszerint van gyereke, akik már megállnak a saját lábukon, ezért a szexet arra használja, amire való: örömforrásnak, és az intimitás megélésére.

Ez a technika legtöbbször olyan mondatokban nyilvánul meg, mint: „Ha ilyen paraszt/megkeseredett/nőgyűlölő/hímsoviniszta/bunkó vagy, akkor senki sem akar majd veled járni/soha nem találsz nőt/soha nem szexelnek majd veled”.
Részben ide tartozik a „Sajnálom a barátnődet, ha van egyáltalán”.

Tapasztalatom szerint ez a technika gyakran előjön, amikor nők a magzatgyilkossághoz való jogukat féltik.
Antifeministákra is mondják, de az ritkább valamivel.
Sőt, ami a legdurvább, hogy – legalábbis ha jól emlékszem - még politikai vitában is mondtak már nekem hasonlót! :D
Ott az apropó valami olyasmi volt, hogy nem voltam – szerinte – elég udvarias.

A nők tudat alatt pontosan tudják, hogy a legfőbb hatalmuk a puncijuk.
És a nők egyik legfőbb fegyvere a puncimegvonás, amit bármikor, bárkivel szemben alkalmaznak, legyen az illető férj, pasi, barát(zónás), vagy egy teljesen idegen férfi az interneten.

Alapból vicces, hogy más nők - illetve a teljes női nem – nevében fenyegetőzik egy nő.
Mégis honnan  a vérből gondolja, hogy senki nem akar majd lefeküdni az illetővel?
Nyilván sokkal fontosabb egy nőnek egyébként, hogy az a valaki abortuszpárti, vagy feminista béta, mint mondjuk az, hogy nőverő/függő/dagadt/csóró/pöcs/férfiatlan.
Szóval egy olyan pasi, aki elkaszinózza a család pénzét, majd részegen megveri hazaérve az asszonyt és a kölköket, ezután másnap egy lejárt Milkával kér bocsánatot térdencsúszva, szóvel egy ilyen találhat nőt.
De basszameg, én egyedül fogok megrohadni, mert nem értek egyet egy random nővel az interneten.
Persze, kibaszott életszerű fenyegetés, megyek, és telesírom a párnámat...

Másrészt a legtöbb olyan nő, aki ilyesmiket mondott volt kb. 40 éves és 110 kg.
Kevesebb, mint fele ennyi idős és súlyú csajokkal kefélhettem volna, mielőtt „cülibátusba vonultam”, de őt sajnos nem kaphatom meg soha.
Hogy fogom ezen túltenni magam?
Ez az érdekes, hogy mennyire durván beképzelt nők vannak, akik azt hiszik, hogy engem ezzel megszégyeníthetnek vagy megijeszthetnek.
Lényegében ez a legártatlanabb, és legröhejesebb sértés, amit nő mondhat.
Hogy miért?

Mert ha ilyet mond egy MGTOW-nak, az pont leszarja, hogy mi a faszt szeretnek a nők.
Ha egy Redpillernek mondja, akkor az pontosan tudja, hogy ez abszolút nem igaz, ugyanis a nők rohadtul nem arra buknak, ha egyetértenek velük, és udvariasan benyalnak nekik.
Ha pedig egy PUA-t talál be ezzel, az körberöhögi, hiszen 10x jobb nőket kúr meg minden nap.
Egy bétának meg felesleges mondani, hiszen az úgyis egyetért.
Kivéve az olyan, aki béta, de vallásos.
Ő viszont jó eséllyel vagy családos, vagy van felesége, illetve ha nincs, akkor is jó eséllyel fontosabbak neki az elvei és Isten, mint beszarni egy üres fenyegetéstől.

Egy dologra viszont tökéletesen rávilágít ez a technika: a nők bármi is történjék, egyből a puncijukhoz nyúlnak (igen, szóvicc... nyelvi humor... :D ) és azzal próbálják megoldani a problémát.
Nyilván azért, mert ez legtöbbször – a bétáknál – beválik.
Illetve a másik tanulság, hogy a nők mennyire fontosnak gondolják magukat.
Azt hiszik, hogy egy férfi sem élhet nélkülük, hiszen az nem élet.
Ehhez azért kell egy arc, hogy valaki ennyire kibaszottul beképzelt legyen...
És nem véletlenül ez a második a listán, ugyanis meglepően gyakori vitatechnika!
Ez azért probléma, mert ebből is látszik, hogy mekkora előnnyel indulnak a nők pusztán a szexualitásuk miatt.
Mindenki ébredjen föl, és ne hagyja, hogy a punci rabságban tartsa! ;)

Az első női vitatechnika, amit szemügyre veszünk, az a klasszikus buzizás.

Érdekes „érvelés” aminek semmiféle alapja nincs legtöbbször.
Általában az antifeministákra vagy MGTOW-kra szokták alkalmazni.
Nyilván sokszor sokan buziznak az interneten, de itt most arról lesz szó, amikor ez nem csak egy sértés, hanem a szó hagyományos értelmében kikiáltanak valakit melegnek.

Az egyik leggyakoribb és leglogikátlanabb dolog, amit mondhatnak, hiszen egy meleg miért foglalkozna a nőkkel?
Maximum annyi baja lehet velük, hogy az alfák a nőkkel dugnak, és nem vele.
De a legritkább esetben szoktak antifeministák lenni.

Hiszen egyfelől elhiszik, hogy a feministák az ő érdekeiket is képviselik, ami nem igaz, de a femiknek érdekük, hogy ezt hazudják.
Erről bővebben majd máskor.

Másrészt maximum csak irígyek a nőkre, de igazából személyes tapasztalatuk nem nagyon van velük, hiszen soha nem voltak velük kapcsolatban.
És kiszolgáltatva sincsenek nekik, hiszen rájuk nem hat a punci.
Sok nő ezért is szereti azt hinni, hogy akivel vitázik, az buzi.
Igen, néhányan tényleg ezt hiszik, nem csak megszégyenítésként használják a buzizást.
Mivel így nem kell belátniuk azt, hogy csődöt mondott a puncijuk.
Bár minden bizonnyal vannak antifeminista melegek, hiszen őket is megerőszakolhatja vagy zaklathatja egy nő – sőt, főleg őket -, rájuk is vonatkozik a nyugdíj, őket is megvádolhatják bármivel és nyilván az öngyilkossági statisztikában is szerepelnek.
Mégsem jellemző, hogy túl sok lenne belőlük.

Azért sincs sok értelme buzizni, mivel tényleg elég valószínűtlen, hogy meleg egy antifeminista.
Hiszen az antifeminizmus – még – szorosan összekapcsolódik legtöbbször a konzervativizmussal.
Szóval jó eséllyel a vitapartner nemhogy nem meleg, de egyenesen utálja a melegeket.
Persze rengeteg a liberálinsak mondható valódiegyenlőségpárti, aki nem a konzervatív elveket követi, és nem a hagyományokat akarja visszaállítani, csak egyenlőséget akar.
De ezek (sajnos) jóval kevesebben vannak jelenleg.

De a leglényegesebb mégis az, hogy... mi van, ha a vitapartner tényleg buzi? :D
Akkor az ő véleménye már nem lehet legitim?
Szóval a nagyon toleráns és együttérző nők igen gyakran buzizzák a férfiakat, akik vitatkozni merészelnek velük, és olyan érthetetlen és beteges dolgokról beszélnek, mint bizonyítékok, statisztikák, meg érvek.
Nyilván nem hagynak más választást szegény nőknek, mint a buzizás... :D
Tökéletes példája ez is a női (nem)gondolkodásnak.

Ebben a vadiúj cikksorozatban bemutatom, hogy miként vitáznak a nők, illetve igyekszem ezzel bizonyítani, hogy mennyire ilyesztően egyformák általában, és hogy amennyiben valakinek van egy kiforrott módszere, az a nők nagy részén működni fog.
Bármennyire különlegesnek hiszik is magukat.

Amit majd az elkövetkező cikkekben leírok, azt az évek alatt tapasztaltam kisebbrészt élőben, nagyobbrészt facebookos vitákban.
Igencsak érett már a cikk, mivel ez volt az egyik oka, hogy annyit vitatkoztam: tapasztalatokat gyűjtöttem, és igyekeztem kielemezni és megismerni az ellenfelek gondolkodását.
Lényegében ezek a tapasztalatok elég jól rávilágítottak arra, hogy hogyan is gondolkodnak a nők.
Ezért is hasznos elsősorban elolvasni, és nem konkrétan azért, hogy az ember jobban tudjon vittkozni.

Ha valaki vitázni kezd egy nővel, akkor ezeket garantáltan tapasztalni fogja.
Vannak olyan technikák, amiket kifejezetten az antifeminizmussal kapcsolatban használnak, de a legtöbbet akár egy szimpla otthoni vita során is hallhatja bárki.
Egyenként kielemzem a különböző technikákat, hogy jobban megértse mindenki a működésüket és céljukat.
Megpróbálok továbbá minden technikához egy külön kiegészítőcikkben kivédést is társítani – hogy kicsit a Redpillereknek és PUA-knak is kedvezzek ;) -, azonban ebben sajnos kevésbé vagyok jártas, illetve bonyolultabb is megírni egy ilyen jellegű cikket, ezért is veszem ezt külön, és lesz valószínűleg a megjelenés dátumában is igen nagy a különbség.

Meg igazán értelem sincs sok, hiszen egy nőt nem lehet meggyőzni, maximum szórakozni lehet azon, hogy minden támadása haszontalan.
Igazából csak akkor van esetleg értelme, ha vagy nagyobb közönség előtt történik a vita, és őket kell meggyőzni - illetve megpróbálni nem beégni előttük -, vagy fel akarjuk szedni/meg akarjuk tartani az illető hölgyet.
Magyarul az ilyen viták sima shit-tesztek is lehetnek, nem kell őket komolyan venni.

És itt is az első jótanács, ami minden jótanácsok atyja: soha ne vedd komolyan a női vitapartnert – hacsak nem tudományos vitát folytattok -, mindig érezze, hogy te felette állsz minden szempontból.
Vagyis a legfontosabb, hogy ne kapd fel a vizet, mert akkor az azt jelenti számára, hogy ő változtatott a te hangulatodon, tehát hatalma van feletted.
Na, én ezt soha nem tartom be, mivel imádom kiadni a dühömet, de nem is célom, hogy „megnyerjem” a vitát, és nem zavar, ha hülyének néznek. :D

Mindig használj érveket, mivel ebben soha nem fog tudni föléd kerekedni.
Viszont soha ne próbáld ugyanúgy sértegetni, mert hidd el, majdnem biztos, hogy ő ebben jobb.
A nők nagy része gyakorlatilag pszichopata, vagyis nem fogod tudni legyőzni őt manipulációban, megszégyenítésben és sértegetésben, ha az ő szabályai szerint küzdesz.
Ha nem tudsz frappánsat válaszolni, akkor inkább hagyd őt – vagy csak a sértését - figyelmen kívül.

Ennyi így útravalónak, és ne feledd: nővel vitatkozni olyan, mint ventillátorba pisálni.