Jelen cikkemben azt a problémát fogom körüljárni, hogy miért nem szeretik a férfiak a (ribancokat) pardon, a „tapasztalt nőket”.
Mert ugye – főként a nőkben és a manginákban – él a tévképzet, miszerint „nincs baj azzal, ha egy nő sokat dugott, nem kopik el a puncija”.
Nos igen, ezt tényleg hallottam már többször nőtől is.
Viszont a probléma az, hogy a férfiak nagy része nem „pinát”, hanem nőt szeretne.
Számtalan ok állhat – csak állhat, mert ezek közül van olyan férfi, akire egyik sem igaz, az összes pedig szinte senkire - a férfiak ribancundora mögött.
Így elsőre hatot mutatok be, de lesz még a későbbiekben folytatás, viszont ez már így is baromi hosszúra sikerült.
Tehát:

1. A másik faszától való undor.

Hát igen, erre jön legtöbbször a válasz, hogy: „de nyilván fürdött azóta”.
Ez legtöbbször persze valóban igaz.
Kivétel az, aki szó szerint faszról faszra ugrál, de erről talán majd máskor.
Azonban ezek a hölgyek abba gondoljanak bele, hogy elmennek a kedvenc éttermükbe, ahol a tányérjukat, amiből majd enni fognak fogja valaki, és belemártogatja a WC-be.
Utána persze elmossa rendesen, tényleg tiszta lesz, semmi nem látszódik, vagy érződik rajta.
De ebből a tányérból tudna bárki jóízűen enni?
Nem hiszem.
Ez a példa nem saját, már nem emlékszem, hogy hol olvastam, de tökéletesen leírja a helyzetet.


2. A lényegből való kimaradás.

Az olyan férfiak, akik igénylik az érzelmeket és a kötődést egy kapcsolatban és a szexben - vagyis bizonyos értelemben béták, ahogy én is - nem szeretnének kimaradni valami olyan fontos dologból, mint az első szexuális élménye egy nőnek.
Ezt egy nő nehezen érti meg, hiszen – bár váltig állítják az ellenkezőjét – nekik nem számít, hogy hány partnere volt már egy férfinak, főleg, ha egyéjszakás kalandokról van szó.
Erről egyébként lesz egy különálló cikk, így most nem fejtem ki bővebben a dolgot.

Azonban egy férfi – legalábbis egy részük - szeretne minél több mindent együtt átélni azzal, akit szeret.
Mivel ez egy izgalmas kaland, és egy mély érzelmi kötődést képes kialakítani (jobb esetben).
Ha nem vele történik az első aktus úgy érzi, hogy kimaradt valamiből.
Hogy ezt mindenki megértse hozok két példát, ami talán érthetőbbé teszi a helyzetet.

a) Senki sem szeretne úgy játszani egy számítógépes játékkal, hogy valaki másnak a mentését folytatja és nem az elejétől kezdi.
Ahogy egy félig összerakott Lego-val, vagy puzzle-al sem szeretne senki annyira játszani.

b) Ez talán a jobban átérezhető:
Senki sem szeretné, ha mondjuk a gyerekének az életébe az 5. életévétől kapcsolódhatna csak be.
Ha nem láthatná először nevetni, járni, nem hallhatná az első szavát, nem vihetné először oviba, és még sorolhatnám.
Sok férfi ugyanilyen hiányt érez, ha nem ő lehet az, aki látja először meztelenül a hölgyet, érezheti ahogy elélvez, ahogy először bénázik, aztán lassan beletanul a dologba, táthatja úgy, ahogy soha senki más és akivel együtt fedezi fel az illető ezt a nagyszerű, új dolgot.
Ennek kétségkívül megvan a varázsa, nem értem, hogy egyesek ezt miért nem értik.

Persze sokan ezt nem igénylik, a nők pedig magukból indulnak ki, hiszen őket a férfiak elélvezése, bénázása és hasonló dolgai teljes mértékben hidegen hagyják.
De lehetne annyi tolerancia bennük, hogy legalább - ha bár nem értik meg - nem ítélik el ezt a vágyat.


3. Kizárólagosság

Senki sem szeret alapvetően osztozkodni.
Legalábbis teljesen idegen emberekkel biztosan nem.
A nők sem.
Vagy van olyan nő aki szereti azt, ha a pasijának szeretője van?
Jó, nyilván van ilyen, ahogy férfiban is van, akinek mindegy, hogy a nője hány másik kannal volt már.
De azért az abszolút többség nem ilyen.
Lényegében nincs számottevő különbség sok férfi számára aközött, hogy jelenleg van mással a párja/nője, vagy régebben volt.
A férfiak racionálisabb lények.
És racionálisan átgondolva mi különbség van aközött, hogy az illető hölgy szeretője térben, vagy időben helyezkedik-e el máshol?
Persze sokaknak van különbség a kettő között, de sokak számára viszont nincs.

Itt jegyezném meg, hogy érdekes azt monogámiának nevezni, amikor valaki kétévente cserélgeti a partnereit.
Itt is pusztán arról van szó, hogy időben vannak eltolódva a partnerek, és nem térben.
De ez nem monogámia, maximum „sorozat-monogámia”.
A monogámia az 1 partner/1 élet.
A többi nem az.

De visszatérve...
A férfiban joggal vetődik ilyenkor fel, hogy lehet, nem is ő az „igazi” csak épp a másik, akivel előzőleg volt a hölgyemény, mondjuk már nem elérhető a nő számára.
De ha tehetné, akkor visszamenne, csak hát nem teheti.
Ez nyilván a nőket is szokta zavarni, viszont nekik jóval könnyebb a helyzetük, hiszen ha ők ebben bizonytalanok, akkor nyugodtan kérhetnek megerősítést a párjuktól.
Magyarul hisztizhetnek.
Ezt elég sokáig képes elviselni a férfi.
Egy nő is, viszont az ő számára ha a férfi elbizonytalanodik a saját kiválóságában, az igen lelombozó.
Ezért a férfiak nem beszélhetnek erről, ez viszont feszültté teheti őket.
Az olyan férfi, aki feszült nem vonzó, tehát ugyanott tartunk.

Ha valakinek nem sziklaszilárd az egója, az ne menjen bele olyan kapcsolatba, ahol a nőnek már volt valakije.
Mert pokollá – és szexmentessé - teheti mindkettejük életét.


4. Verseny visszautasítása

Az előző ponthoz kapcsolódik, hogy egy férfi egy komoly kapcsolatban nem szeretne versenyezni a „volt pasikkal”.
Mondhatjuk, hogy "ez pöcsség", és hogy "ne engedje el magát egy férfi a kapcsolatban", vagy "tanulja meg kezelni ezt magában".

De a helyzet az, hogy a férfiak jelentős része azért van egy nővel, hogy mellette megpihenhessen és feltöltődjön.
A férfiak életük nagy részét versenyzéssel töltik.
Sport, munka, tanulás, csajozás...
Mind kőkemény verseny.
És ha nem az, akkor is annak fogják fel.
Mivel a férfiak lételeme a versenyzés.
Ez a dolguk: hogy a génállomány erősebb legyen.
Hogy eldöntsék: ki szaporodhat, ki élhet, és ki haljon meg.
Kegyetlenül hangzik.
Az is.

Ez egy ösztön, nem igen lehet rajta változtatni.
De ha valaki folyton azon aggódik, hogy hogyan teljesít, az vagy győz, vagy meghal.
És elég sok férfi meghal különböző stressz okozta szövődményekben, alkoholizmusban vagy öngyilkosságban.
Az egyetlen lehetőség, hogy keresni kell a versenyt, ahol jólesik, és kerülni, ahol nem.


5. Genetikai maradványok

Van egy elmélet, miszerint a nők tulajdonságokat visznek tovább minden partnerüktől és a gyermekeik valamilyen szinten rendelkezni fognak ezzekkel a tulajdonságokkal, függetlenül attól, hogy az illető férfitől estek-e teherbe.
Meredeken hangozhat, de ez tényleg komoly kutatások tárgyát képezi.
Ez méginkább megmagyarázná, hogy miért nem szeretik a férfiak, ha egy nőnek már sok partnere volt.
Hiszen így az ő génjeik nem lesznek olyan hangsúlyosak.

Ez persze csak teória, ám azt is bizonyították – már amennyire lehet hinni a kutatásoknak - hogy a péniszméret összefügg a terméketlenséggel.
Vagyis akinek kicsi a farka, az nagyobb eséllyel terméketlen.
Ez megmagyarázná, hogy miért szeretik a nők ösztönösen a nagy faszt.
Hasonló példa, hogy felfedezték: a gerincvelő és a szív is tárolhat bizonyos emlékeket, akár illatokat, és érzéseket is.
Tehát bár ez csak egy elmélet, egyáltalán nem biztos, hogy hülyeség.


6. Apaság

A régi időkben, amikor még nem volt apasági teszt, egy férfinak nagyon kellett vigyáznia, hogy nehogy „kakukktojás” kerüljön a családi fészekbe.
Senki sem szeretné más gyerekét nevelni, ráadásul ez rontotta a férfi génjeinek a továbbadási esélyét.
Kutatások bebizonyították, hogy minél kevesebb partnere volt valakinek, annál valószínűbb, hogy tartós kapcsolatban, megcsalás nélkül fogja leélni az életét.
Vagyis a szűz feleség nagyban csökkenti a kakukkfióka-veszélyt.
Ez ösztönös dolog, de ne feledjük: a technológiai fejlődést nem tudják azonos ütemben követni az ösztönök.
Vagyis bár már van apasági teszt, ezt az ösztönöknek senki sem „mondta el”.