Ez a cikksorozat azzal a nem különösebben népszerű témával fog foglalkozni, hogy miként használják(ki) és "tárgyiasítják" a nők és a társadalom a férfiakat.
Igen, jól olvastad, tárgyiasítják.

Nem szeretem a fogalmat, mert egyszerűen ahogy manapság használjuk, az teljesen helytelen és a feminista média befojását bizonyítja.
Hiszen mi jut eszünkbe a tárgyiasításról?
Nők, akik után férfiak bámulnak az utcán, vagy ne adj Isten füttyögnek (oh micsoda borzalom).
A probléma csak az, hogy ezt nem hívhatjuk tárgyiasításnak.
Ugyanis egy férfi egy tárgy iránt nem érez szexuális vonzalmat.
Vagyis ez lehet szexizmus (igazából legtöbbször az sem), vagy bunkóság, esetleg zaklatás, de semmiképp nem tárgyiasítás.
Hogy ezt mégis miért csinálja a férfiak egy része arról is lesz külön cikk, most ezt nem taglalnám.
Ahogy a pornó sem az, szintén az imént vázolt okokból.
Maximum a nők tárgyiasítják magukat, amikor egy darab faként viselkednek az ágyban.
De ezt szerintem egy férfi sem várja el tőlük, sőt!

Ellenben a férfiakat valóban tágyként használják, lényegesen gyakrabban, mint a nőket.
Munkagépként, TV helyett szórakoztatásra, bankautomatának, érzelmi felmosórongynak...
Igaz, néha, ha mázliuk van, akkor lehetnek akár pótapukák, szerelők, melósok, sofőrök, motivációs trénerek, vagy hibásak (bármiért).
Vagyis használati tárgyból egyből munkaerővé lépnek elő!
Ez már valami, nem?
Erről persze egy nő sem gondolja, hogy lealacsonyító.
Bezzeg, ha el kell mosogatni...

Tudom, tudom, ezt a nők nem veszik észre...
Ezért született ez a cikk, hátha így már leesik a tantusz!